Nincs igazuk azoknak, akik szerint a magyar miniszterelnök pénteken elszusszant volna a pozsonyi informális uniós csúcson. Már a vár lépcsőin felfelé lobogva is feszült volt. Annyira, hogy nem épp kormányfői eleganciával minősítsen valakit (a nézelődők szerint 10-9 arányban - tehát: talán) "balfasznak", ami persze bejárta az internetet. Túlságosan hisznek ezek az urak a saját sérthetetlenségükben és bekebelezetten az öltönyük méretére vágott médiájukban, nem értik, hogy a világ nem ismer már funkcióból fakadó tekintélyelvűséget, könnyen kiröhögi a túl szűk zakót, bokában harmonikában végződő nadrágot, merev, himnuszt fülelő focistát másoló testtartást, folytonos nyakkendő-birizgálást, ugrabugrát a vakuk között. De mindez csak hangulatot, nemzeti büszkétlenséget teremtő felszín.
A lényeg, Orbán Viktor nemhogy elaludt volna, de nagyon is éberen nézte ugyanazt a filmet, mint a többiek, de ő csak egyetlen filmet lát, a magyar belpolitikáét. Pozsonyban pedig nem ez került műsorra. Nem csodálkozunk rajta, ha nem hitt a szemének. Mindent megtett, hogy ő legyen főszereplő és egyben a forgatókönyvíró-rendező, korán bejelentkezett az Unió főszerepére. Hálóba fonta volna a bevándorlás-ellenes, nemzetállami nacionalista politikát, a kötelező kvóták közelgő brüsszeli cselvetésén át, az Unió intézményrendszerének olyan átszervezéséig, amely a körbeudvarolt visegrádiaktól a bolgár határ megszemlélésén át, az európai közösség mélyebb integrációjának megfúrásáig terjed. A nemzetállamok Európájáig, ahol számolatlanul költi a közösség pénzét és senki sem szól bele a dolgába.
A pénteki csúcs előtti „nagyhét” nihilistázásba csomagolt kritikája, az éles és a Bem rakpart részéről szánalmas diplomáciai pengeváltás a magyar kizárást követelő Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszterrel, majd az uniós vezérkar - élén Martin Schulz EP-elnökkel - csitító hangja a ketrecharcos Orbán évtizedein felnőttek szeme előtt azt a filmet hívta elő, hogy a kormányfőt akár meg is koronáztathatja Pozsonyban a visegrádiak segedelme, Brüsszel tohonyasága. Ezzel szemben Orbán leforrázva távozhatott. Beata Szydlo lengyel kormányfő szerint sikeres volt a csúcs, az EU vezetői belátták, hogy a mostani migrációs politika sikertelen. Hasonlóan értékelt szlovák kollégája, Robert Fico is: sikeres volt a találkozó, mert megegyeztek, hogy az EU határainak védelmére kell koncentrálni a belső menekült-elosztás helyett.
Az oly sok fáradtsággal felmalterezett visegrádi építmény két talpköve, legalább is megrepedt.
Politikai szóbeszédek szerint szerint Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke - talán hogy elejét vegye a további kettős beszédnek - figyelmeztette az euroszkeptikus magyar és lengyel kormányt, figyelni fogják, hogyan kommentálják odahaza a pozsonyi tárgyalásokat. Sokat nem kellett várniuk. Orbán Viktor még helyben óriásit böffentett: "sikertelen volt a találkozó. Nem változtatták meg a bevándorláspolitikát. Sőt, továbbra is a korábbi önsorsrontó és naiv bevándorláspolitika uralkodik, amit még megpróbálnak megváltoztatni." Bécsben, Valettában és aztán Rómában, az Unió megszületésének 60. évfordulóján.
A pozsonyi böffenet a magyar belpolitikai film, amelyet nagy rizikót vállalva egyetlen példányban gyártatott le a kormányfő. És, amelynek bemutatója október 2-án lesz. Tétje pedig, amit Tuzson Bence kommunikációs államtitkár jól lát: milyen lesz Magyarország a jövőben. Mit tehet meg, vagy kényszerül megtenni a kormány október 3-án reggel. Orbán a hídon csak akkor akar átmenni, ha odaér, de arról nem vesz tudomást, hogy a hídig a magyar nép vállán viteti magát. Semmilyen közjogi következménye nem lehet ugyanis a referendumnak, súlyos éjszakái lehetnek viszont Trócsányi László igazságügyi miniszternek, hogy valami olyasmit találjon ki, ami nem sérti a magyar jogba beépült uniós jogot. Érvényes népszavazást akar, tehát azon nem töri a fejét, hogy lemond, ha veszít. Pedig, ha a 2008-as "szociális" referendum után követelte Gyurcsány távozását, akkor most mutathatna követendő példát.
Közben példátlan kritika érte a V4-től, Andrej Kiska szlovák államfőtől a magyar kormányfőt: "mindannyian tudjuk jól, hogy az Európai Unió eszméjének nemcsak a hibák, tévedések, vagy azok a problémák ártanak, amelyeket az élet hoz magával, hanem az is, hogy ha a politikusok már nem tudnak egy szép szót mondani az EU-ról és annak intézményeiről, Brüsszel pedig szitokszóvá válik. Emellett gyakran csak a saját, hazai céljaikat tartják szem előtt. Nem az Unió jobbítása, hanem csupán a hazai választási eredmények, százalékok érdeklik őket, emiatt cinikusan leegyszerűsítenek összetett kérdéseket, vagy túloznak".
A szlovák politikus finoman fogalmazta meg, amit mi csak egy ócska referendumra és a 2018-as választások előzetes megnyerésére pislogó, nyílt hazugságnak mondanánk. Eközben mindenki, akinek eddig nem sikerült, megvilágosodhatott, mennyire fölösleges és aljas az egész referendum. Pozsonyban elmaradt az uniós koronázás, itthon meg a politikusi slepp a felpörgetett lendkerék tehetetlenségével követi a kormányfői parancsot, teljes erővel a mi agyunkat mossa.
A kormányfőnek bukást hozott Pozsony. Magyarországnak nem biztos. A kutya ugat, az uniós karaván halad, vagy legalábbis megindult egy közös cél felé. Most már csak az a kérdés, a kutya ugatását el tudja-e nyomni a karaván tevéinek patacsattogása.