A minap egy fiatal tajvani utazót láttunk vendégül otthonunkban, egy internetes szálláskereső oldalon ismerkedtünk meg vele. Csak két éjszakát maradt, aztán már ment is tovább Bécsbe. Egyik este vacsora után bekapcsoltuk a tévét, épp egy ótvar, tehetségkutatónak álcázott "valóságshow" ment az új kormánycsatornán. Vendégünk nézte, de nem igazán értette, és nem csak a nyelvi akadályok miatt: maga a műsortípus teljesen idegen volt számára. Mint kiderült, náluk, Tajvanon nincsenek ilyen műsorok, nem is értette, miért jó azt nézni, ahogy valami félőrültek egymáson vonaglanak a jakuzziban. Még nem járt elég későre az idő ahhoz, hogy az MTVA kínai híradóját nézzük, így átkapcsoltunk a CNN-re.
Bár ismeri a "westerner" hírműsorokat, vendégünk elmondta: a tajvani híradókban ilyet nem látni. Egyszerűen nincsenek csúnya, a világban történő borzalmakról szóló hírek, nem lehet a békés, dolgos tajvani polgárokat ilyenekkel nyomasztani. Amikor elindult otthonról, az egyik legutóbbi szenzáció például az volt, hogy valakinek 91-et sikerült kacsáznia egy tavon. Ezt hozta a tévéhíradó, az újságok is. De az aranyos, két fejjel született kiscicákról, vagy a tajvani asszonyok mosóversenyéről szóló hírek is a címlapokon szerepelnek. És minden szipi-szuper.
Két napra rá, hogy vendégünk továbbállt, Rétvári államtitkár úr a királyi médiában bejelentette, 2010 óta megfeleződött a hátrányos helyzetű gyerekek száma. Ezt a statisztikai adatok egyértelműen kimutatják. Arról persze nem esett szó, hogy ezt nem a hátrányos helyzetű gyerekek helyzetének javításával, hanem a "hátrányos helyzet" definíciójának módosításával érték el. Vagyis sokan, akik korábban ebbe a kategóriába tartoztak, az új kritériumokkal már nem tartoznak ide, annak ellenére sem, hogy most is ugyanolyan körülmények között élnek.
Csütörtökön Palkovics László oktatási államtitkár örömittasan közölte, hogy az OECD legfrissebb jelentése szerint a magyar oktatási rendszer eredményei egyre csak javulnak. Az államtitkár hatalmas sikerekről számolt be: egyre több pénz jut a közoktatásra és a felsőoktatásra, a pedagógusok fizetése is emelkedett, csökkentek a családok oktatási kiadása. Kész sikertörténet. Ennyi elég is lesz, a plebs úgysem fogja végigbogarászni az ötszáz oldalas jelentést. Pedig az rámutatott arra is: a legtöbb kategóriában a magyar oktatás az utolsók közt kullog, a GDP-arányos finanszírozás pedig valójában katasztrofális. Ha a magánforrásokat nem vesszük figyelembe, úgy az oktatásra szánt állami ráfordítás az OECD-országokban Magyarországon a legalacsonyabb.
Az államtitkárokat lassan álomtitkárokká lehetne átkeresztelni. Nem tesznek mást, mint féligazságokkal, manipulált adatokkal manipulálják a közvéleményt. A valóság túlságosan aggasztó, nem kell arról a magyar embereknek tudni. A figyelemelterelés fokozására pedig ott vannak a kék plakátok, meg az az 1200, a magyar kultúra eltörlésére felesküdött menekült, akikről hamarosan szavaz a legelők népe (miközben a kormány 18 ezer bevándorlónak adott letelepedési engedélyt, de hát az "nemzetgazdasági érdek").
Elképesztő, hogy mennyire lenézik a magyar embereket, köztük a saját választóikat is. Mint akikkel bármilyen ócska, átlátszó hazugságot meg lehet etetni - persze nem vitás, nyilván vannak olyanok, akikkel meg lehet, félő, nem is kevesen. Örüljenek a manipulált adatoknak is, amíg tudnak.
2018 után meg jöhetnek a kétfejű kiscicák.
