Az Ivancsics Ilona és Színtársai (IISZT) alkotóműhely 2007 őszén alakult Szentendrén azzal a céllal, hogy minőségi felnőtt- és ifjúsági előadásokat létrehozva, az irodalmi és színházi kultúrára vágyó Dunakanyar közönségének igényét kielégítse. A társulatot – nemzeti színház-kultúránk értékeinek ápolásáért és építéséért végzett munkájáért - Szentendre városa 2015-ben Pro Urbe díjjal jutalmazta.
A színművésznő ma már ennyi év távlatában elmondhatja, hogy az általa alapított és vezetett társulat műsorpolitikája beváltotta a hozzá fűzött reményeket; 22 bemutatót tartottak, 930 előadásukat 330 000 néző látta, és sikerült felépíteniük egy 5000 tagú színházi klubot is.
A valódi belső erővel rendelkező alkotóműhely jelentős művészek nevével fémjelzett színvonalas produkciókat hozott létre. Színtársaik többek között Hűvösvölgyi Ildikó Kossuth-díjas színművésznő, Koltai Róbert és Pap Éva Jászai Mari-díjas színművészek. Továbbá az IISZT előadásaiban Almási Sándor, Bajza Viktória, Bardóczi Attila, Balázs Andi, Bodrogi Attila, Farkasházi Réka, Hűvösvölgyi Ildikó, Kékesi Gábor, Nagy Enikő, Szabó Győző, Széles Tamás, Szirtes Balázs, Sztankai Orsolya és Török Anna színészi játékát is élvezheti a közönség. A neves rendezők közül pedig dolgoztak már Bencze Ilonával, Kővári Katalinnal, Márton Andrással és Török Tamással is.
Mára kialakult egy stabil nézőközönségük és repertoárjuk is, a közönség számára igyekeznek értéket és komplex színházi élményt nyújtani valamennyi színre vitt művel. Fontosnak tartják azt is, hogy igazi magyar dráma-kincseket hívjanak városukba vidékről, vagy a határon túlról, valamint vállalják, hogy többre érdemes produkciókat szárnyuk alá véve az ország több pontján is bemutassák azokat.
Az IISZT minden esztendőben különlegeset alkotott, olyan ősbemutatókat vitt színre magyar és külföldi szerzőktől, amelyek mellőzöttek vagy ritkán játszottak hazánkban (Mark Dunn: Öt Nő az Esőben, 2010; Richard Strand: Karrier Komédia, 2010; Michael André-Fényes-Szenes: LuLu, 2012; Jókai Anna: Fejünk felől a tetőt, 2014; Hubay Miklós: Elnémulás, 2015.)
Ivancsics Ilona, aki tíz évvel ezelőtt mert egy nagyot álmodni így fogalmazott:„Büszkeséggel tölt el, hogy 10. évadunkat kezdhettük idén ősszel, különös tekintettel arra, hogy mindezt kiváló kollégáimmal együtt értük el. Emlékszem, hogy a házunk nappalijából indult a magánszínház ötlete, készültek a listák, izzott a telefon, csalogattuk a közönséget, kíváncsian várva vajon megtelik-e a nézőtér? És megtörtént a csoda! Valamennyi előadásunkat teltházzal tisztelték meg, így aztán nem volt kérdés akkor sem, most sem, hogy szükség van a munkánkra, igény van az előadásainkra. Színésznő vagyok, ez a hivatásom, ez az életem, éppen ezért boldog vagyok a 10. születésnapunkon.”
Színházvezetőként fontosnak tartja, hogy a társulata közösségépítő tevékenysége, valamint a nemzeti kultúra értékeinek ápolásáért végzett színházi és előadói munkája érezhető és látványos legyen. „A 2016/2017-es jubileumi évadunk legfőképpen Szentendrére összpontosul, itt tartottuk az 1956-os Emlékbizottság támogatásával színpadra állított, Sej, Szellők című színdarabunk ősbemutatóját is. Török Tamás író-rendező a legfontosabb nemzeti ünnepünknek állít emléket, különösen értékes megközelítésben, az 1956-os forradalom 60. esztendejében.”
