Aki a figyelemmel kíséri a kormány jelentéseit az ország gazdasági és társadalmi állapotáról, azt hiheti, ennél sikeresebb hely nincs is a világon. Valóságos Csodaország.
Különösen azután, milyen feneketlen mélységből kellett visszatornáznia Magyarországot a Fidesz-KDNP rezsimnek. Mert az idegenszívű ballibsik addig mesterkedtek, amíg a szakadék szélére nem lökdösték a nemzetet. De éppen időben került a hatalom a nemzeti erők kezébe, és attól kezdve – mondta Orbán Viktor - hasítunk, mint egy gyorsnaszád. Na jó, nem igazán vagyunk hajós nemzet, de a hasonlat emlékezetes maradt.
Időnként vannak persze döccenők, mint például az idei GDP alakulásában is, valami gond lehet a naszád gépházában, de fátylat rá! Szerencsére az utasok boldogok ezen a magyar naszádon. Ebben egészen biztosak a kormányzati megszólalók.
Itt van például Rétvári Bence illetékes államtitkár. Ő már azt vizionálja, hogy a szülők kedvükre válogathatnak a jobbnál jobban fizető állások között, a bérek emelkednek, a gyermeket nevelők jóval kevesebb adót fizetnek. Hat év alatt megfeleződött az óvodákban, általános iskolákban és középiskolákban a hátrányos helyzetű gyermekek száma - közölte a minap. Rétvári nem a levegőbe beszél, neki pontos számokat is mondtak az emberei: 2010/2011-es tanévben 476 ezer ilyen fiatal volt hátrányos helyzetű, ez a teljes létszám 28,5 százaléka, addig a 2015/2016. tanévben már csak 212 ezer, ami az összlétszám 14 százaléka. Na ja, időközben megváltozott a statisztikai besorolása a hátrányos helyzetű gyerekeknek, de ez nem olyan fontos változás. Pusztán arról van szó, hogy ugyanaz a szegény gyerek, aki korábban ebbe a kategóriába tartozott, most ugyanolyan körülmények között él, de már nem tartozik ebbe a kategóriába.
Ma akár előre is közölhetné a kormányzat: jövőre még kevesebb lesz a hátrányos helyzetű gyerekek száma a közoktatásban. Még néhány kisebb feltétel-módosítás és néhány év lassú infláció mellett lassan végleg eltűnhetnek a hátrányos helyzetű gyerekek. Legalábbis a kormányzati közleményekben, papíron és a statisztikai jelentésekben. Persze ettől még a nem hátrányos helyzetűvé avanzsált hátrányos helyzetű gyerekek ugyanolyan éhesen mennek hétfőnként az iskolába, mint pár évvel korábban; se meleg cipő, se meleg kabát nem kerül nekik majd télire, hacsak valamelyik alapítvány nem szánja meg őket.
Szóval jobb nem csak nekünk, felnőtteknek, de csemetéinknek is. És ettől kezdve lelkesebben is tanulnak, mert látják maguk előtt a továbbtanulás kék madarát. Ahogyan Balog miniszter örömmel újságolta: már akár 250 roma származású diákot sikerült is összeszámolni a felsőoktatásban.
Tessék elhinni, Csodaország a minek! Alice is megirigyelhetné.
