Az útmenti tábla arra figyelmezteti a turistát, hogy colt helyett inkább fényképezőgépet és videokamerát vigyen magával, ha ezt a lélegzetelállító tájat szeretné felfedezni.
Igazolás a Grand Canyonról
A legenda szerint a spanyolok állítólag a Greenview pontnál pillanthatták meg először a kanyont 1540-ben. A kanyon déli peremén ez az egyik legmagasabb pont, 2250 méteren vagyunk. A Coloradó folyó 4 millió évvel ezelőtt váltott irányt, és akkor vágta ki ezt a lélegzetelállító természeti csodát. A puha rétegek gyorsan lejtőkké koptak, a keményebb kőzetek pedig ellenálltak az eróziónak. Las Vegasból másfél órás kalandos út után lehet eljutni a Grand Canyon legszebb részeihez, ahol a a hualapai indián rezervátum is található.
Mivel a kilátóhelyek a rezervátum területén vannak, ezért a belépés nem ingyenes: engedélyt kell venni fizetni érte egyszer 30 dollárt. Ha azonban szervezett túrával megyünk, a csomagban benne van az összeg. Valamint az is, hogy egy nagy közös parkolóból elviszik a turistákat autóbusszal a különböző kilátópontokhoz. Ha ott még szeretnénk a Skywalkhoz, az Égi sétához is felmenni, azért külön fizetni kell. Természetesen nem lehet sem enni, sem innivalót bevinni a parkba. Ha valaki nappal látogat el ide, jó drágán vásárolhat szinte mindent, amit kínálnak, mert biztosan éhes és szomjas lesz a tűző napon.
Az időjárástól és az évszaktól függően a Coloradó folyó, és a Grand Canyon mindig más arcát mutatja. Nyáron a Coloradó nem festőien kék, mint a fotókon, hanem inkább sárgás-koszos színű. De persze attól még érdekes, és ugyanolyan szépek a hatalmas sziklaképződmények, és a lent tátongó óriási mélység is fantasztikus.
A naplementét mindenképpen érdemes megvárni a Grand Canyonnál. Azért is, mert elképesztően szép, ahogy a sziklák tetején játszik a fény. Ugyanakkor ilyenkor már nincsen óriási tömeg, és nyugodtan lehet gyönyörködni a természeti csodákban. Persze a Grand Canyon alját leginkább délben lehet látni, amikor besüt a Nap, ilyenkor viszont eléggé nehéz jó fotókat készíteni. Mindenesetre a turisták azért vadul kattogtatják gépeiket.
Amit viszont mindenki ingyen kap, az egy certificate, vagyis egy igazolás arról, hogy a Skywalkon járt, vagy arról, hogy felkereste a Grand Canyon nemzeti park területét.
Gigantikus betontömb strandokkal
Las Vegas és a Grand Canyon között található a Hoover Dam, a völgyzáró gát, melyet Herbert Hooverről nevezték el. Megépítése előtt a Coloradó folyó gyakran öntötte el Mexikó és Dél-Kalifornia művelés alatt álló földjeinek nagy részét. Ezért döntöttek úgy, hogy szabályozni fogják a Coloradót. A hatalmas gátat 1930-35 között építettek a folyónak a Fekete kanyonon áthaladó szakaszán. Egykor ez mérnöki csoda volt. Kétségtelen, hogy Arizonát, Nevadát és Utah-t is innen tudják ellátni árammal, de a betonkolosszus turisztikai szenzáció is egyben.
A vendégeket vezetett túrákon viszik a gát mélyére, de van egy látogatóközpont is. Innen, és a sok-sok parkoló bármelyikéről nagyon jó a kilátás, meg lehet nézni a fantasztikus betonkolosszust, mely egyszerre szimbolizálja az Egyesült Államok furcsaságát, érdekességét és fantasztikumát. Az biztos, hogy Európában például egy ilyen gyönyörű völgyben nem építhettek volna egy ilyen hatalmas betontömböt. Fantasztikus az összhang az ember alkotta óriási létesítmény, és a természet csodái között. A furcsa gát mellett találjuk Boulder Cityt. A városka eredetileg az építőmunkások szálláshelyéül szolgált, kertvárosi hangulatú utcákkal, és mindenféle apró kis motelekkel. Itt van a Mead tó, a Lake Mead, mely nemzeti pihenőpark.
Amikor a Hoover gát elkészült, a Coloradó folyó vize feltöltötte a környező kanyonokat. Így keletkezett az a hatalmas mesterséges tó, mely különleges víztározó és egyben az Egyesült Államok legnagyobb mesterséges tava. Mellette 1130 kilométer hosszú a partszakasz. Van itt minden. Strandok, kikötők, kempingek, ahol horgászni lehet. Igazi amerikai program kifogni a sziklás sügért, vagy a szivárványos pisztrángot.
Cowboy mobiltelefonnal és laptoppal
Az olajmezők és a bólogató olajkutak mellett hatalmas felhőkarcolók jelzik hogy Fort Worth-ben, Dallas elővárosában járunk. Több millióan laknak itt, és lényegében már összeépült Texas fővárosával. Azt mondják a helyiek, hogy az agglomerációt is beleértve összesen csaknem 10 millióan élnek itt. A hivatalos adatok ennél kisebb számot mutatnak: nagyjából 5-6 milliósat. Dallas így is a legnagyobb amerikai városok egyike.
Ha oda látogatunk, azt ajánlják, hogy nézzük meg a Reunion Towert, mert annak a tetejéről láthatjuk az egész várost. Ha a torony éppen zárva van, a turistáknak meg kell elégedniük egy szállodai ablakkal, de onnan is csodásak a felhőkarcolók. Emellett persze Dallas nyüzsgő és élhető város, melynek utcáin villamosok csilingelnek. Mégis az olajmezők, a gazdagság szinonimája.
Itt mindenki cowboykalapot visel, legalábbis a férfiak. Legyen üzletember az illető vagy akár a helyi tehenészet vezetője, az igazi cowboykalap kötelező viselet. A filmbe illő ruházathoz természetesen mobiltelefon és laptop is dukál, hiszen az igazi dallasi rajta tartja szemét az üzleten. Dallas központjában hatalmas felhőkarcolók állnak, de ez nem csak egy iparváros. Kiállítások és múzeumok között is válogathat, aki szeret elmerülni a Nyugat múltjában. A legegyedibb talán a Háladás tér múzeuma. Furcsa kis kiállítás, amely a hálaadás amerikai szokásának a történetét ismerteti. Hálát adva az életért és annak számtalan formájáért. Ez talán a legsajátosabb dallasi tárlat.
Van itt Museom of Art, Művészeti Múzeum is. Szinte minden komolyabb város presztizs kérdésként kezeli azt, hogy összevásároljon, amit csak bír az aukciókon, és legyen egy-két Picasso vagy Chagall, vagy bármi más, vagy középkori művészeti gyűjtemény.
A dallasi szépművészeti gyűjtemény is ilyen. Ezzel együtt érdekes furcsa kavalkád az egész. Dallas kellemesen élhető hely, nem olyan nyüzsgő metropolis, mint New York vagy Los Angeles. Az idegennek mindenki azonnal segíteni próbál. Barátságosak az emberek, bár sokan azt mondták, hogy itt mindenki egy picit fent hordja az orrát. Talán a széles karimájú kalap teszi…