Jó, jó, elhull egy pár, meg morgolódók is akadnak, némi botrány is kerekedik, de hát emiatt azért nem tódulnak ki az utcára a tömegek, tehát akár ennyiben is lehetne hagyni. De tán mégis csak akad egy lelkiismeretes apparátcsik, aki különböző fülekbe duruzsolni kezdi, nem egészen szerencsés, ha már egyetlen színházi folyóirat sem akad, amelyik meg tud élni, végül is a független színházakból sem hagyták mindet elhullani, a látszat fenntartásához bőven elég, ha a lét peremén működnek, pont jó lesz ez a színházi folyóiratok esetében is.
A márciusi lapszám - Forrás: Színház/Facebook
Így mivel a kuratóriumi döntések után ezen a területen tömeghalál fenyegetett, és többen el is jutottak a megszűnés, vagy a tetszhalál állapotába, gondosan elnyújtott hatásszünetet követően, hogy addig is hadd hulljon a férgese, újabb pályázatot írtak ki, még az idei print, illetve net megjelenésre.
Ebben hangsúlyozzák, hogy ez kiegészítő támogatás, vagyis senki ne képzelje már, hogy ebből bármit is egészében működtet, az ilyenfajta megoldás nyilván ördögtől való lenne, túlzott elbizakodottsághoz vezetne, ez pedig növelné a rendszerkritika esélyét. Ha több helyről kell kunyerálni, nagyobb az esélye a kulturáltan disztingvált pofa befogásnak.
Látjuk is sokak elcsendesedését azok közül, akiknek eddig nagy volt a szájuk. De az mindenképpen örömteli, hogy kicsit jobb helyzetbe kerülhet néhány folyóirat. Például, mint a Facebookon bejelentették, októbertől újraindulhat a patinás Színház című folyóirat, melynek megszűnt a nyomtatott verziója, és csak a neten maradt hírmondónak belőle valami.
Kérdésemre azt mondja Tompa Andrea, a Színház nevű folyóirat főszerkesztője, hogy a pályázat, és az, hogy júniusban, a print megszűnése előtt igen sok hirdetésük volt, felbátorítja arra, hogy újra induljanak. Ehhez átalakították a költségvetést, végig gondolták, hogy a jelenlegi helyzetben mit lehet csinálni. Mint mondja, erős szabászollóval dolgoztak. A fővárossal is vannak előrehaladott tárgyalások arra az átmeneti időszakra, míg talpra nem állnak. És még azt is rebesgetik, hogy jövő évtől normál üzemmód lesz, így muszáj megkockáztatni az újraindulást.
Az persze azért zavar, hogy ez még mindig kockázatot jelent. Nehogy már rizikó legyen alapvető kulturális intézmények működtetése, bár sokszorosan bizonyítottak. Mondjuk azt kissé fellengzősen, hogy léteznie kell nemzeti alapminimumnak. És bizony ezek közé kellene tartozzon bizonyos folyóiratok, sőt, ne adj isten, bizonyos komoly napilapok fenntartása, azok irányultságától teljesen függetlenül.
