évforduló;9/11;WTC;2001. szeptember 11.;ikertornyok;

Valamennyi áldozat nevét felvésték az ikertornyok alaprajzát őrző emlékmedencék korlátjára  FOTÓK: EUROPRESS/GETTY IMAGES

- 9/11 - Amikor az ikertornyok leomlottak

Tizenöt év telt el a 2001. szeptember 11-i New York-i és washingtoni terrortámadások óta. Az Egyesült Államok elleni al-Kaida-csapás sokkját azóta sem heverte ki sem Amerika, sem a világ. Fanatikus öngyilkos merénylők utasszállító gépeket használtak fegyverként, a nemzetközi pénzügyi világ központja, s az amerikai politikai hatalom szimbólumai kerültek a célkeresztbe. A 9/11-es terrorcsapás történelmi vízválasztó lett, azon a szeptemberi reggelen mintha véget értek volna a boldog békeidők.

Másfél évtized után jutott el méltó helyére a zászló, amely annak idején a New York-i World Trade Center (WTC - Világkereskedelmi Központ) ikertornyainak romjainál a mentés, illetve az újrakezdés szimbóluma lett. Három tűzoltó (Billy Eisengrein, George Johnson és Dan McWilliams) a Hudson-folyón horgonyzó egyik yachtról, a Star of America tatjáról vette le a zászlót, s állította fel a Ground Zerónál. Az erről készült képek bejárták a világot, s egy másik amerikai hősi szimbólum, a második világháborús Iwo Jima emlékmű zászlót emelő katonáinak képét idézték fel.

A zászló, írta meg a héten a The New York Times, később titokzatos módon eltűnt, s csak nemrégiben került elő: az Egyesült Államok nyugati partján adta le egy ismeretlen. Egy 2014-es tévéfilmben tettek említést a terrortámadás éjszakáján elveszett zászlóról, s néhány nappal később egy magát Brianként megnevező férfi besétált egy rendőrőrsre a Washington állambeli Everettben. A volt tengerészgyalogos által előadott történet kissé bonyolult volt, némely részlete nem is nagyon hihető, de a lobogó valódiságát bizonyítani lehetett. Így aztán most visszakerült a Star of America akkori tulajdonosaihoz. Pontosabban a feleséghez, mert Shirley B. Dreifus férje, Spiros E. Kopelakis időközben elhalálozott, a hajót pedig 2008-ban eladták. Az özvegy a nevezetes zászlót a New York-i Szeptember 11. Emlékmúzeumnak adományozta, ahol csütörtök óta látható.

Szünetel a kampány az évfordulón 
Ahogy korábbi választási években, a szeptember 11-i tragédiát ezúttal sem akarják politikai célokra kihasználni. Az évforduló napján a televíziókban leállítják a választási reklámokat. Az AP hírügynökség úgy értesült, hogy sem Hillary Clinton, sem Donald Trump nem jelezte hivatalosan részvételét a 9/11-es központi megemlékezésen az egykori Ground Zerónál, a 9/11-es emlékmúzeum részét képező két medencénél, amelynek korlátjára valamennyi áldozat nevét felvésték.
2008-ban Barack Obama demokrata és John McCain republikánus elnökjelölt közösen hajtott fejet New Yorkban, négy évvel később Obama a Pentagonnál, kihívója, Mitt Romney pedig Illinois és Nevada államban vett részt megemlékezésen. Idén mindkét nagy párt jelöltje New York-i: Clinton New York állam szenátoraként aktívan segítette a mentést, Trump pedig munkagépeket ajánlott fel a mentéshez, s nemrégiben 100 ezer dollárt adományozott az emlékmúzeumnak.

Tragédia egyenes adásban

A szeptember 11-i terrortámadásokat szinte egyenes adásban nézhette végig a világ. Eleinte csak egy szörnyű balesetnek tűnt, amikor reggel 8 óra 46 perckor egy repülőgép beleütközött a WTC északi tornyába. Nem egy eltévedt kisgép, hanem egy Boeing 767-es utasszállító volt, 87 emberrel a fedélzetén (a gépeltérítőkön kívül). Sokan bekapcsolták a televíziójukat, amikor az első hírek érkeztek, s így milliók látták élőben, amikor 9 óra 3 perckor egy másik óriásgép, a United Airlines 175. számú járata belerepült a WTC déli tornyába, 60-an tartózkodtak a gépen. Az akkori amerikai elnököt, George W. Busht, aki épp egy floridai általános iskolában mesét olvasott a gyerekeknek, ezt követően értesítették: az Egyesült Államokat terrortámadás érte.

A harmadik célpont a Pentagon lett, 9 óra 37-kor az American Airlines 77-es járata, egy Boeing 757-es vágódott be az ötszögletű épület oldalába, hat fős személyzet és 53 utas volt a gépen. Azóta is vitatják, mi lett volna a negyedik célpont, a Fehér Ház vagy a Kongresszus? Ám a negyedik eltérített utasszállító, a United Airlines 93-as járata, szintén egy Boeing 757-es, nem jutott el céljához, az utasok, akik már értesültek az előző terrortámadásoktól, megrohamozták a pilótafülkét, a gép pedig 10 óra 3 perckor a földbe fúródott a Pennsylvania állambeli Shanksville-nél. Azon a gépen 40 ember halt meg, a terroristákon kívül.

A tragikus nap öngyilkos terrortámadásaiban összesen 2996-an haltak meg, 2977 áldozat és a 19 gépeltérítő. Több mint hatezren megsebesültek. Az áldozatok között volt 343 tűzoltó, 72 rendőr és 55 katona, akik New Yorkban a mentéshez siettek, s a World Trade Center pusztulásakor lelték halálukat. Először a déli torony omlott össze, 9 óra 59 perckor, majd az északi, 10 óra 28 perckor. Manhattan északi csücskén, a WTC-t körülölelő komplexumban több kisebb felhőkarcoló is leomlott, vagy súlyosan megrongálódott.

Az elfelejtett helyszín

Megszámlálhatatlan összeesküvés-elmélet kering a 9/11-es tragédiával kapcsolatosan, de talán a legtöbb arról, hogy az amerikai védelmi minisztérium épületébe nem is utasszállító gép, hanem egy rakéta csapódott. „Odabenn a Pentagonban: a második gép” címmel az idei évfordulóhoz időzítve dokumentumfilmet mutat be a PBS amerikai közszolgálati csatorna – a túlélőket megszólaltatva – arról, hogy a védelmi minisztériumban dolgozók hogyan élték át a tragédiát. A Pentagonnál nem voltak tévéstábok, csupán egy térfigyelő kamera villanásnyi felvételén látszik a hatalmas tűzgolyó, de csak egy villanásnyira a becsapódó Boeing 757-es. Maga a gép miszlikekre robbant szét, így a roncsok között alig-alig lehetett a géptest konkrét részeit azonosítani. Talán ezért is kelhetett lábra annyiféle találgatás.

A Pentagonban tartózkodók tudtak arról, hogy mi történt New Yorkban, s értesítették őket, hogy a washingtoni Dulles repülőtérről felszállt egyik – Los Angelesbe tartó - járatot is eltérítették, s hat percen belül érheti el a főváros központját. Nem tudták, mi lesz az eltérített gép célpontja, a Washington-emlékmű, a Fehér Ház, a Capitolium? Mire idáig jutottak a tanakodásban, meghallották a sugárhajtású motorok zúgását. „Minket vesznek célba” – mondta az akkor 43 éves Bill Toti kapitány, rémületbe ejtve a mellette dolgozó titkárnőt. Az asszony azóta sem hajlandó átlépni a Pentagon kapuját – írja a filmet ismertetve az NBC News. Senki nem tudta, mit tegyen, szinte megbénultak. „Ha most történne mindez, mindenki előkapná a mobilját és felvételek százai készültek volna” – mondta Kirk Wolfinger, a film producere.

Ám akik akkor életben maradtak, nem a fényképezőgéphez nyúltak, hanem a mentésben igyekeztek segíteni. Wolfingert igyekeztek lebeszélni a filmről, mondván, a Pentagon története „nem olyan izgalmas”, mint az ikertornyok összeomlása, vagy a 93-as járat utasainak hősies akciója. A megrázó film végül mégis elkészült, a 125 áldozat – 70 civil és 55 katona, illetve a becsapódott gépen elhunyt 59 ember – emlékére, akik a Pentagonnál veszítették életüket. A Pentagon délnyugati oldalát egy év múlva nagyjából helyreállították, s 2008-ra elkészült az emlékpark: 184 padot állítottak fel, mind a 184 áldozat emlékére egyet-egyet.

A mentés hősei

Több mint húszezer „első válaszadó” – tűzoltó, mentős, rendőr, katona – mellett önkéntesek százai dolgoztak a Ground Zero környékén, a Világkereskedelmi Központ ikertornyainak füstölgő romjainál, s az elégett kerozin, elporlott beton, azbeszt, számos veszélyes anyag elegyét lélegezték be, hetekig, hónapokig. Nem sejtették, hogy súlyos egészségügyi problémákkal küzdenek majd egész életükben, ahogy azok sem, akik a környéken, Manhattan déli csücskén laktak vagy dolgoztak azokban az időkben. A WTC egészségügyi programjában 75 ezer embert tartanak nyilván, közülük 5441-en valamilyen rákbetegségben szenvednek – tette közzé az adatokat a Newsweek magazin. Eleinte csak krónikus köhögés, asztma, reflux jelentkezett azoknál, akik részt vettek a mentésben. Körükben már 2005 körül megszaporodtak a rákos megbetegedések, vannak, akik többféle rákban is szenvednek. Idén július végéig 1140-en vesztették életüket a 9/11-es mentés résztvevői közül. A mentésnél dolgozók 85 százaléka férfi, 60 százalékuk fehér, 58 százalékuk sosem dohányzott, 2001-ben 38 év volt az átlagéletkoruk egy statisztika szerint, amelyet a Huffington Post ismertetett.

Több mint 15 ezer tűzoltó és mentős egészségét ellenőrzik rendszeresen, körükben a 9/11 előtti adatokhoz képest 19-30 százalékkal ugrott meg a rákos megbetegedések száma. Az adatok nagyon konzervatív becslések, az emberek korát, munkája veszélyességét, számos más hajlamosító tényezőt is figyelembe vettek – írta a lap. Az orvosok különösen feltűnőnek tartják, hogy a mentésnél dolgozóknál jelentősen csökkent a tüdőkapacitás, s az idő múlásával a légzés nem regenerálódott megfelelően. A belélegzett porszemeket a mikroszkóp alá téve látni lehet, hogy karcinogén anyagok borítják a mikroszemcséket.

Christine Todd Whitman, a Bush-kormányzat idején a környezetvédelmi ügynökség (EPA) vezetője egy héttel a tragédia után azt közölte, hogy New York levegője már nem káros az egészségre. Ez elhamarkodott kijelentés volt, vélik ma a szakértők. Bírósági döntés született azonban arról, hogy az EPA igazgatója nem perelhető, mivel – így az érvelés – nem állt kellő információ a rendelkezésére, s nem akart kárt okozni senkinek.

Tavaly decemberben a washingtoni kongresszus kiterjesztette a törvény hatályát, amely egész életükre ingyenes egészségügyi ellátást biztosít a 9/11-es túlélőknek, a mentésben részt vett embereknek. Idén 330 millió dollárt fordítanak erre az egészségügyi programra, s az összeg becslések szerint 2025-re 570 millió dollárra emelkedik.

A szaúdi kapcsolat
Tizenhárom év után, idén júliusban oldották fel a washingtoni kongresszus 9/11-es vizsgálati anyagának 28 oldalát, amelyeket még a Bush-kormányzat titkosított. Több honatya évek óta hadakozott azért, hogy az amerikai közvélemény megismerhesse a teljes igazságot arról, játszott-e Szaúd-Arábia szerepet a szeptember 11-i támadásokban. Nemcsak Oszama bin Laden, az al-Kaida terrorszervezet vezetője, a 9/11-es merényletek kitervelője volt szaúd-arábiai, hanem a 19 öngyilkos gépeltérítő közül 15 ugyancsak szaúdi volt.
Az Obama-kormányzat úgy ítélte meg, hogy a zárolt dokumentumokban nincs olyan leleplezés, amely arra utalna, hogy a sivatagi királyság segítette volna a géprablókat. A 9/11-es bizottság jelentése összességében úgy fogalmazott, „semmi nem utal arra, hogy az afganisztáni tálibokon kívül más kormányzat anyagilag segítette volna az al-Kaidát a 9/11-es terrortámadások előtt”. Nincs olyan bizonyíték, szögezte le a vizsgálat, hogy a szaúdi kormány vagy vezető szaúdi kormánytisztviselők egyénileg pénzelték volna a terrorszervezetet.
A titkos anyag ugyanakkor két olyan, az Egyesült Államokban élő szaúdit is említ, akik kapcsolatban állhattak a géprablók közül legalább kettővel. Egyikük a Los Angeles-i szaúdi konzulátus diplomatája. Bob Graham volt szenátor, a kétpárti kongresszusi jelentés egyik szerzője kezdettől követelte a titkosítás feloldását. Grahamnek meggyőződése, hogy a géprablók magas szintű szaúdi kapcsolatok és amerikai belső segítség nélkül nem tudták volna ezt a bonyolult terrorakciót megszervezni.
Az FBI és a CIA szerint ugyanakkor az anyagban sok az előzetes, „spekulatív”, további nyomozás igénylő megállapítás. A szaúdi kapcsolat tisztázásának azért van nagy jelentősége, mert a 9/11-es áldozatok hozzátartozói perelni akarják a szaúdi kormányt. A washingtoni képviselőház elé e héten került az a törvényjavaslat, amely egy ilyen per megindítását engedélyezné. A szenátus már rábólintott, Obama elnök azonban, ha elé terjesztik, várhatóan megvétózza azt. A Fehér Ház álláspontja szerint a per veszélyes precedenst teremtene, s az amerikai kormányzat ellen is perek sora indulhatna.



Határozottan elítélte az újabb észak-koreai kísérleti atomrobbantást Jens Stoltenberg  NATO-főtitkár pénteki nyilatkozatában.