Hosszú ideig éltem Németországban, ahol a szélsőjobb jelenléte különösen érzékenyen érint mindenkit. Az emberek elutasítással, tiltakozással reagáltak, és aggódtak az ország nemzetközi megítélése miatt. Félelemmel azonban nem találkoztam. A „félelem” és „gyűlölet” a rendszerváltás után került a magyar politikai szótárba. Augusztus huszadikán általában beszéltem a bizalomról, és ítéltem el a félelemmel való politikai manipulációt. Nem hoztam példákat, nem is illett volna az ünnepi beszédbe. Most azonban, amikor a radikális jobboldaltól való félelem napirendre került, tisztázni akarom, hogy a veszély eltúlzását, és ezzel a félelem növelését ilyen káros manipulációnak tartom, és elítélem.