Clint Eastwood egy valóságban megtörtént esemény alapján forgatta a Sully – Csoda a Hudson folyón című filmjét. Emlékezhetünk: 2009. januárjában Chesley Sullenberger pilóta, akit kollégái Sullynak neveznek, nem sokkal a New York-i indulás után meghibásodott óriásgépét a csodával határos módon a sűrűn lakott város felől a Hudson felé navigálta, s a folyóra tette le.
Egy ilyen hatalmas repülővel ehhez hasonló manővert még soha senki nem volt képes végrehajtani. Sully ezzel a döntésével, amelyre mindössze 208 másodperce, azaz alig három és fél perce volt, a mínusz 20 fok hideg és a jeges víz ellenére mind a 155 utasát megmentette. Hogy mekkora lett volna az áldozatok száma, ha netán New York lakott területére zuhan a gép, azt nem lehet tudni. A film sem tér ki erre, de Tom Stern operatőr érzékelteti. Erős hatású felvételei sugalmazzák a hátborzongató lehetőségét egy lehetséges tragédiának.
A csodával határos bravúros tett utáni csattanó: a pilótát vizsgálóbizottság vetette alá kihallgatásnak, hosszú procedúra indult, mondván, ezzel a landolással veszélyeztette az utasai életét. A vizsgálat azzal is fenyegetett, hogy a 155 embert megmentő pilóta soha többé nem vezethet repülőgépet.
A világszenzációt jelentő valós eseményből a legkönnyebb lett volna szenzációhajhász giccset rittyenteni. Nem kívánt volna túl nagy erőfeszítést jó hollywoodi szokás szerint nyálas édelgéssé színezni a hős pilóta történetét. Ezzel szemben Clint Eastwood kőkemény szakmai önmegtartóztatással és rákészültséggel, nagy művészi fegyelemmel példásan jó filmet rendezett.
Nem katasztrófafilmet, nem hőskölteményt, még csak nem is drámát. Csak egy feszült, sűrű történetet, amelynek a középpontjában olyan ember áll, aki rendkívüli helytállásra és bátorságra képes egy rendkívüli helyzetben. És akinek mégis védekeznie kell. Itt nincs nagyzenekari aláfestés, de vannak igazi katartikus pillanatok.
Eastwood filmjének Sully könyve, a Highest Duty (hozzávetőleg: a legfelső kötelesség/szolgálat) című memoárkötet szolgált alapul. Eastwood gesztusa, hogy a néző a történet valódi hőseivel és túlélőivel is találkozzon, ezért jobb nem kirohanni a teremből a végső stáblista neveinek megjelenésekor, mert közben a vásznon néhány jelenet erejéig megjelennek a valódi szereplők.
A galambőszre vett Tom Hanks eredetije, a galambősz Chesley Sullenberger pilóta meg is szólal. De ott a felesége és a seregnyi boldog túlélő, háttérben a Hudsonból kiemelt repülőgéppel. Ez a gesztus Eastwoodtól nem csak érzelmileg érinti meg a mozinézőt, hanem utal a film alapvető szellemére, a valóság, az emberi tényező mély tiszteletére. (Filmes habverés kizárva.)
A film középpontjában az a vizsgálat áll, amelyet a vészhelyzetben a Hudsonon szerencsésen landolt gép pilótája ellen indított az amerikai légközlekedési biztonsági hatóság. Mert miközben a világ és persze az amerikai sajtó és az emberek hősként ünnepelték Sallyt, addig a vizsgálóbizottság azzal vádolta meg, hogy kockára tette a 155 utas életét, mert nem valamelyik közelinek mondott légikikötő leszállópályájára navigálta a bajba jutott gépet. Példás az a visszafogott mód, ahogy Easwood ezt a szakmai procedúrát a hozzá nem értő nézőknek érthetően viszi filmre, s még izgalmassá is teszi. Pontos, tiszta és feszültséggel teli módon haladnak az események a végső bizonyítékok felé.
Eközben New York esti és reggeli utcáit magányosan járó, vagy éppen az ismeretlen rajongóktól körülvett Sully gondolataiba és kételyeibe is beavatást nyerünk. Emlékképeken megelevenedik a valóság a vészhelyzet minden fontos részletével és felvillannak Sully ijesztő víziói is. A víziók azt játsszák le, ami a tragikus helyzetben történhetett volna a géppel New York felhőkarcolói között. Visszafogottam, szinte csak villanásszerűen, mégis erős érzelmi jelentőséggel. Sullí rémálmainak képei pontosan arról szólnak, ami bekövetkezett volna, ha 208 másodperc alatt nem a Hudson mellett dönt a távolabbi leszállópályák helyett.
A felidézett emlékképeken hol részletekben, majd a megmenekülés teljes valójában kíséri végig a film Sullyt. Az félelmetes vészhelyzet egésze összeáll a pilótafülkében, az utastérben, a reptéri navigációs toronyban, a Hudson kompjáratain lejátszódó villámjelenetek felidézésével. Hátborzongató az emberek kiszállása a gépből a jeges folyóvízre, a szárnyakra, a felfújható csúszdára. A mesteri filmszerkezetnek köszönhetően áll össze egésszé a valóságos történet és a belső kétely.
Ami a vizsgálóbizottság döntéshozó ülésén a bizottság két szimulációs bejátszással bizonyítja, hogy el lehetett volna érni a két reptér valamelyikét. Sully egyetlen ellenérve lesz azonban a döntő: figyelembe kell venni az emberi tényezőt. Ez Eastwood filmjének legforróbb mondata. És ezen fordul meg a vizsgálat menete.
Tom Hanks furcsán fest galambőszen, de ismét remekel. Emberivé formálja a valójában tényleg hős pilótát. Egyszerű és meggyőző. Olyan, amilyennek egy hétköznapi hőst szívesen elképzel az ember. Tökéletesen hihető a szerénysége, meg a keménysége is.
Üdítő mellette Aaron Eckhart másodpilótája, akinek szerencsére még humora is van. A film alig több, mint másfél óra - ! -, de hogy izgalommal, feszültséggel és emberi tényezővel van feltöltve, az Eastwood operatőrének, Tom Stern tárgyilagos, informatív felvételeinek is köszönhető.
(Sully – Csoda a Hudson folyón ****)
