Futótűzként terjed külföldön is az unortodoxia. Igaz nem a közgazdászok, sokkal inkább bűnözők köreiben. Arról a csiribi-csiribáról van szó, ahogyan a nemzeti bankosok kitalálták, hogyan bűvészkedjenek közpénzből magánpénzt.
Három román csaló hamis útlevéllel, magyarországi székhellyel gazdasági társaságot alapított, és ahogyan „tisztességes” vállalkozóhoz illik tucatnyi banknál számlát is nyitottak. Az ügyészség csupán annyit árul el a lebukott csalók módszeréről, hogy közismerten jelentős beruházásokat végző megrendelőket sarcoltak meg.
A trükk nagyon egyszerű volt. Közölték a kiszemelt céggel, hogy a nekik dolgozó kivitelező számlaszáma megváltozott, ne a régire, az újra (az övékre) szíveskedjenek utalni a tartozásukat. És azok egy része szorgalmasan utalt is az általa felvett közpénzből, ami aztán lopott pénzzé „avanzsált”. A módszer működött Csehországban és Szlovákiában is.
Nagy tételben mernék fogadni, hogy újságolvasó bűnözőkről van szó. Ha mást sem tettek, csak azokat a híreket böngészték, amelyek a közpénzek dézsmálóiról, a közbeszerzések „trükkös” nyerteseiről, a virágzó hamis számlagyárakról szólnak, csak egy icipicit kellett „csiszolni” az ötletüket. Talán azoknak a közismerten jelentős beruházásokat végző cégeknek a pénzügyesei sem lepődtek meg, ha kaptak valamelyik „ügyfelüktől” egy levelet, hogy most ne ide, hanem oda szíveskedjenek küldeni a százmilliókat. Mit tudhatták ők az első emeleti irodáikban, miben és kivel egyeztek meg a főnökök az ötödiken? Valós teljesítésről, vagy esetleg „alkotmányos költségről” van szó? Azt még ők is tudják: manapság van, amit nem illik firtatni.
