„Most készültem a legnyugodtabban, nem volt rajtam semmi nyomás. Igaz, az első, a pekingi előtt sem vártak tőlem semmit, hiszen tizenhét évesen utaztam oda, de akkor már világbajnok és világcsúcstartó voltam, tehát hiába nem mondta senki, hogy aranyat kell nyernem, azért tudtam, ebben reménykedik mindenki. Mivel utána négy évig nem győzött le senki 100 m pillangón, Londonban mindenki aranyat várt tőlem, az első nap versenyeztem, mást sem hallottam, csak azt, hogy első este már lesz paralimpiai bajnoki címünk, amit én szerzek meg. Ez hatalmas teher volt, úgy éreztem, mintha mázsás súlyokkal a lábaimon úsztam volna, szerencsére sikerült nyernem. Utána sokkal felszabadultabban tudtam folytatni a versenyzést, úgy éreztem, elkezdtek pörögni a lábaim” – mondta az úszó.
A pörgés eredménye még egy ezüst- és bronzérem lett, illetve egy kizárás.
„Londonban 400 m gyorson mindenkit megleptem a második hellyel, még saját magamat is. Viszont, amikor célba értem, ott megfogadtam, hogy soha többet nem úszom ezen a távon, rettenetesen szenvedtem. Bevallom, úszás közben sem éreztem jól magam, fájt mindenem. A fogadalmamat betartottam, azóta nincs 400 m gyors. Viszont megmaradt a 200 m vegyes, ebben a számban érmet várt magamtól négy éve, de az előfutam után kizártak, mert szabálytalan volt az egyik fordulóm, ezt a hibát nem szeretném ismét elkövetni.”
Sors a londoni paralimpia óta nem nyert sem vb-t, sem Eb-t 100 m pillangón és a világcsúcsát is megjavították.
„Sokkal könnyebb most nekem, nincs rajtam semmi nyomás. London után nagyon kiégtem, hónapokig még az uszoda közelébe sem mentem, szükségem volt a pihenésre, feltöltődésre. Az is lehet, hogy tudat alatt nem akartam nyerni, bár ezen nem gondolkoztam. Ami biztos: most nincs rajtam semmilyen nyomás, változatlanul az élmezőnyhöz tartozom, de a győzelmi kényszer lekerült a vállamról. Jókedvűen, felszabadultan várom a riói versenyeket, élvezni akarom az úszást, nem kell már bizonyítanom senkinek.”
Sors Tamás Pekingben és Londonban is háromszor állhatott dobogóra, a nyomás nélkül is éremesélyesnek számít Rióban.
„Az oroszok kizárása miatt egy nagy riválisom nem indulhat 200 m vegyesen, de nem gondolkozom az eredményeken, természetesen szeretnék jól szerepelni, de nem akarok ezen rágódni és nem is rágódom. Ez az utolsó nagy versenyem, Rio után befejezem. Úgy érzem, sikerült a maximumot kihoznom magamból. Ha Rióban is nyerek érmeket, akkor a csúcson hagyom abba, ha nem lesz érmem, akkor az egy jelzés, hogy ideje befejeznem.”
A 24 éves úszó kora alapján még több paralimpián is részt tudna venni, vajon mennyire végleges az elhatározása?
„Nem szoktam változtatni azon, amit elhatároztam, remélem, most sem fogok.”
