Megint a bírósági rendszer átszabására készül a kormány, pedig épp mostanra kezdett beérni a 2012-es átalakítás hatása, több területen gyorsultak az eljárások. Az újabb átszervezésnek senki nem találja az épkézláb magyarázatát, nem véletlen, hogy maguk a bírók, az ellenzéki politikusok, a szakszervezetek és a szakértők is azt mondják, csak politikai hátsó szándék állhat a javaslat mögött. Ezt erősíti már a terv címe is, amikor azt mondja: „Egyes törvényeknek a közigazgatási bíráskodás felállításával összefüggő módosításáról szóló törvénytervezet”. Úgy szól, mintha Magyarországon nem működne közigazgatási bíráskodás és nem lenne külön szervezete a közigazgatási és munkaügyi bíróságoknak. Pedig van, tehát nem ez a magyarázata a rendszer átszabásának.
Nem is emiatt ragadtatta magát szokatlanul éles kirohanásokra a kancelláriaminiszter, hanem azért, mert minden bizonnyal elevenére találtak azok az ellenzéki bírálók és újságírók, akik azt merték állítani a közigazgatási felsőbíróságról, hogy azt az állami svindlik elkenésére és a kormányhoz feltétel nélkül lojális csókosok helyzetbe hozására hozza létre az állam. Ha ugyanis az eddig alaposan dolgozó és a jogszabályokhoz maradéktalanul ragaszkodó bírók így folytatják a működésüket, előbb-utóbb fény derül a közbeszerzési döntések befolyásolására, a Nemzeti Bank kétes pénzügyeire, az Orbán-közeli vállalkozók botrányos ügyleteire és hosszan lehetne sorolni a példákat, hogy mi mindent kellene elkenni és jogszerűvé varázsolni a következő években.
A "teljes hülyeség"
Lázár János ugyan teljes hülyeségnek nevezte a múlt heti kormányinfón, hogy ez elé a testület elé kerülnek majd a politikailag kényes ügyek, de érdemben nem tudta cáfolni a 444.hu állítását, hogy megbontani készülnek a többi hatalmi ághoz képest relatíve független bírósági rendszert, s a Népszava által megkérdezett szakértő is ezt a véleményt osztja.
Fleck Zoltán jogász, szociológus azt kérte, válasszuk ketté a kérdést, van-e szakmai vagy csak politikai érv a bírósági rendszer átalakítására. A szakmai oldalon azzal szerinte semmi baj nem lenne, ha az állam külön intézményben akarná megoldani a közigazgatási bíráskodást, hiszen erre sok országban van példa, még a posztkommunista államokban is. Az ELTE Jog- és Társadalomelméleti Tanszékének vezetője ugyanakkor a másik oldalon, vagyis a politikai mezőben megvizsgálná, milyen eljárásban, hogyan és ténylegesen milyen céllal hozzák létre a közigazgatási felsőbíróságot.
A felvetésre, hogy az Országos Bírói Hivatal, vagyis az ellenzékiséggel cseppet sem vádolható Handó Tünde szervezete a törvénytervezet értékelésekor (és elutasításakor) azt hangsúlyozta, jól működött az utóbbi években a közigazgatási és munkaügyi bíróság, az egyetemi tanár úgy reagált, ezt ő sem vitatja, de az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy az ilyen típusú rendszerek, mint amilyen a bírósági szervezet, eleve konzervatívok, nem szeretik a változtatásokat. Vagyis ne tulajdonítsunk nagy jelentőséget annak, ha maga a szervezet ellenáll. Értékelése szerint az egész bírósági szolgáltatás meglehetősen problémás szerkezetű ma Magyarországon, de a közigazgatási bíráskodásban ő sem látott olyan működési zavarokat, ami indokolná egy új szervezet létrehozását. A hatékonyság növelésének szándéka tehát biztosan nem reális válasz a kérdésre, miért kell átszabni a bírói rendszert.
Újraosztott szerepek
Fleck Zoltán utalt rá, hogy minden ilyen, az igazságszolgáltatáson belüli intézményi újításnál megvan a lehetősége annak, hogy a szerepeket újraosszák, új bírókat lehet jelölni és választani, ebben pedig komoly politikai befolyásolás érvényesülhet, ahogy szerinte ez történik a vezetők kiválasztásakor a rendes bíróságokon is. A tanszékvezető úgy látja, a közigazgatási felsőbíróság vezetőinek kiválasztásánál egy teljes felső bírósági személycsere tanúi lehetünk majd, ahol nagyon fontos szempont a lojalitás. Nem meglepetés ez, az egész államapparátus erre épül – értékeli most már kicsit általánosabban is a kormányzati lépéseket, hozzátéve, hogy azokon a bíróságokon biztosan így lettek kiválasztva 2010 óta a vezetők, ahol az állam számára fontos döntések születnek, ahol a kormány döntéseit kifogásolhatja az állampolgár. A mostani javaslat azt tartalmazza, hogy például a közérdekű adatokra vonatkozó összes per ehhez a bírósághoz tartozik majd, minden olyan ügyben ők fognak dönteni, amikor a kormányt kötelezik az állampolgárok tájékoztatására. Eddig sok jogvédő szervezet elutasított közérdekű adatkérését ítélték jogosnak a bíróságok, hogy mi lesz azt követően, hogy a közigazgatási felsőbíróság dönt ezekről a beadványokról, az a szakember szerint kérdéses. Mivel pedig az olyan önkormányzati feladatok elleni panaszok is ehhez az új közigazgatási bírósághoz tartoznak majd, mint az építésügyi beadványok vagy a szociális ellátások elleni panaszok, a rendszer átszabása a szekértő szerint alkalmas lesz a települések autonómiájának további megnyirbálásra is.
Az egyetemi tanár szakmai hibának tartaná, ha a járási bíróságokhoz kerülnének az átszervezés után a munkaügyi perek, amelyeket most a közigazgatási bíráskodással egy szervezetben tárgyalnak. Úgy látja, ezen a szinten nincs megfelelő szaktudás, vagyis a megoldáshoz bírókat kellene áthelyezni, új bírói státusokat kellene létrehozni, csakhogy nem készült semmilyen felmérés a munkaügyi perek megoszlásáról sem, vagyis nem tudni, mire alapozva kellene lépni.
Fleck Zoltán azt gondolja, a kormány két legyet akar ütni egy csapásra: a közigazgatási bíráskodást politikai iga alá vonni a személyzet lecserélésével és egyben a még mindig túl független munkaügyi bíráskodást is kinyírni, amely ma többnyire a munkavállalóknak ad igazat a vitás kérdésekben. Az állam számára kényelmetlen, költséges és körülményes megfelelni az Unió által is megkövetelt jogállami elvárásoknak, de a szakértő arra figyelmeztet, hosszú távon abból nagy baj lehet, ha nem ezt teszik, mert a bírósági rendszer szabad működése nagyon érzékeny terület az EU-s politikai mezőben, a magyar állam nagyon sokat kockáztat, ha már a függetlenség látszatára sem ad.
Ellenzéki közlemények
A felvetésre, hogy a törvény kétharmados részei miatt egyáltalán nem biztos, hogy a tervekből valóság lesz, az ELTE tanszékvezetője az ellenzék mai állapotára utalva ezt egyáltalán nem tartotta kizárhatónak, mert ezek a tömörülések mostanában elvszerűen, egységesen és hatékonyan semmilyen kérdésben nem voltak képesek fellépni.
Az események közben felgyorsultak, hiszen a kormány stratégiai kabinetje már elfogadta az előterjesztést. A javaslat mögött kitapintható politikai szándékokat pedig nemcsak Lázár János kancelláriaminiszter utasította vissza az utóbbi napokban, hanem az előterjesztő igazságügyi tárca vezetője is a Népszabadságnak adott interjújában. A szakértő szerint a nem sok erővel bíró ellenzéknek eddig valóban annyira tellett, hogy közleményekben fogalmazta meg nemtetszését. A DK, a PM és a Liberálisok után tegnap az Együtt is megfogalmazta véleményét. A párt „Az ügyészség után a közigazgatási bíráskodást is bedarálná a Fidesz” címen közreadott nyilatkozata úgy fogalmazott, hogy a kormány közigazgatási bíráskodás átalakítására vonatkozó terve egyetlen célt szolgál: a Fidesz számára kényelmetlen ügyeket egy politikailag elfogult bíróság tárgyalja, és megakadályozza a valódi, jogállamhoz méltó igazságszolgáltatást. Az Együtt felszólította az Igazságügyi Minisztériumot, hogy vonja vissza a tervezetet.
Nem igaz, hogy nem igaz
Lázár János hülyeségnek nevezte a Kormányinfón, hogy az Országos Bírósági Hivatal (OBH) élesen kritizálta volna a közigazgatási felsőbíróság létrehozásának tervét. Csakhogy a lapunk birtokába került vaskos értékelés általánosságban és részleteiben is alapvető kifogásokat fogalmazott meg az előterjesztéssel kapcsolatban. Mindenekelőtt arra emlékeztet a bírálat, hogy a 2012-es bírósági reform sikeres volt, ma kiszámítható bírói rendszer működik az országban. Az újabb reform indokoltsága adatokkal nem igazolható – szól a kritika. A fideszes EP képviselő Szájer József felesége által vezetett OBH arra is felhívta a figyelmet, hogy az átalakítás az első évben legalább 56 milliárd forintos pluszkiadást jelent. Handó Tünde és munkatársa feltették a kérdést, vajon megéri-e ekkora összeget fektetni egy kétes eredményű terv megvalósításába? Kiemelték azt is, hogy az új bírói rendszer bevezetésével a hazai közigazgatás legutolsó szelete is bírói ellenőrzés alá kerül, amit maguk is túlzásnak tartanak. „Bizonyosan az a jogalkotói akarat, hogy a közigazgatás minden szegletét bírói ellenőrzés alá vonja?” – tették fel a kérdést.
A szövegből kiderül, hogy a kormány ebben az esetben sem egyeztetett senkivel a törvényjavaslat előkészítésekor, az OBH vezetőivel sem álltak szóba. A Hivatal kifogásolja, hogy a jelenlegi 120 közigazgatási bíró számát meg kell háromszorozni, ha tanácsban kell bíráskodniuk, amihez előkészületekre lenne szükség. Nem értenek egyet azzal sem, hogy a mostani 27 bírósági költségvetési intézmény számát 34-re akarják emelni, mint ahogy megfogalmazzák azt a félelmüket is, hogy az eddigi közigazgatási és munkaügyi bíróságokon megszerzett szaktudás felmorzsolódik az átszervezés nyomán. Összességében nem találnak semmi ésszerű magyarázatot a váratlan átszervezésre és úgy érzik, hogy „a bírósági szervezet tapasztalatainak, tudásának hasznosítása hiányzik a koncepcióból.” Kérdés, hogy Lázár kancelláriaminiszter végigolvasta-e ezeket a kemény kijelentéseket, vagy ezek ismerete nélkül állította, hogy az OBH mindennel egyetért a javaslatban.