Robert Fico érdekes helyzetbe került azáltal, hogy a szeptember 16-án esedékes informális pozsonyi uniós csúcstalálkozó lesz az egyik legfontosabb az EU történetében. A szlovák miniszterelnök ugyanis eddig úgy viselkedett, mint mondjuk Horst Seehofer a német kormánykoalícióban: amolyan belső ellenzéki vezetőként. Fico Orbán Viktorhoz hasonlóan gyakorta bírálta az Európai Unió politikáját, különös tekintettel menekültpolitikájára, és a nyugati vezetőkhöz képest jó viszonyt ápolt Oroszországgal.
Fico tekintélye forog kockán
Bármilyen kényelmes is belülről bírálni az EU-t, s mindenért Brüsszelt, vagy éppen Berlint okolni, Robert Fico a szlovák soros elnökség alatt nem tehet úgy, mint egy előkelő idegen. Különösen a mostani helyzetben, amikor az EU jövője foroghat kockán a menekültválság különböző megítélése, vagy a Brexittel kapcsolatos népszavazás után. Ráadásul Pozsony sem nettó befizető, hangzatos bírálatok ide vagy oda, ugyanúgy nem állhat érdekében az Unió esetleges felbomlása, amiként Budapestnek.
Fico nem játszhatja el ezt a belső ellenzéki szerepet a szlovák uniós elnökség alkalmával, illetve a pozsonyi csúcs alatt. Felelős uniós politikus benyomását kell keltenie, akinek legalább úgy kell tennie, mintha látna valamilyen kiutat a válságból, s előremutató javaslatai lennének arra, hogyan maradhat egyben az EU.
A szlovák miniszterelnök azonban eddig nem sokat törődött a külpolitikával, ennek irányítását nemzetközileg is elismert külügyminiszterére, Miroslav Lajcákra bízta. Fico külpolitikai meglátásai kimerültek abban, hogy bírálta Angela Merkel menekültpolitikáját, illetve időnként kiállt Moszkva mellett. Szlovákia azonban odáig nem merészkedett, hogy megvétózza az uniós döntéseket.
Még Angela Merkeltől is szokatlan az a diplomácia offenzíva, amelyet múlt héten indított azért, hogy megmentse az EU-t. Ám ezúttal a szlovák miniszterelnök is diplomáciai képességeit csillogtatta, ami rá mindeddig különösen nem volt jellemző. Mennyire válhat Robert Fico az EU motorjává? Van-e esély arra, hogy a közép-európaiak „különutas” politikáját érvényre juttassa? Nőhet-e a szlovák soros elnökséggel a visegrádiak befolyása?
Nyilvánvaló, Fico nem engedheti meg azt, hogy a pozsonyi csúcs eredménytelen legyen. Ha ugyanis így történne, az saját imázsának is rosszat tenne. „Nem szabad megengednünk, hogy a pozsonyi csúcs kudarcot valljon. Ez rosszat jelentene egész Európának" – jelentette ki az Angela Merkel német kancellárral folytatott pénteki találkozóját megelőzően. Azt is közölte, „amikor láttam ezt a heves diplomáciai forgalmat, ami a pozsonyi csúcsot megelőzi, kezdtem hatalmas tisztelettel várni a csúcstalálkozót” – jelentette ki a szlovák kormányfő. A pozsonyi csúcs fontosságát Fico mellett hangsúlyozta Angela Merkel német kancellár is.
A szlovák miniszterelnök valóban aktívan lép fel a nemzetközi politikában, olyan hevességgel tárgyal a nemzetközi politika szereplőivel, hogy erre nemigen volt példa még miniszterelnöki pályafutása során. Múlt csütörtökön például diplomáciai szempontból kivételesen forgalmas napja volt. Délben még Párizsban ebédelt Francois Hollande-dal. A hivatalos tájékoztatás szerint az uniós csúcs előkészítését vitatta meg a francia elnökkel, illetve szociáldemokrata pártvezetőkkel. Még ugyanezen a napon pedig máris Moszkvába vezetett az útja, hogy Vlagyimir Putyin elnökkel vacsorázzon. Kissé meglepő párosítás egy napra, de nem váratlan a szlovák miniszterelnöktől
Centrumban az orosz viszony
Ez is azt mutatja, hogy a szlovák soros elnökség prioritásai között tartja számon az EU-orosz viszonyt. Igaz, a hivatalos közlés szerint a Putyinnal folytatott találkozón csak az Északi Áramlat gázvezeték építésének határairól és Miroslav Lajcák külügyminiszternek az ENSZ főtitkári tisztségre szóló pályázatáról tárgyalt. Az Északi Áramlat kérdése azért annyira jelentős Pozsony szempontjából, mert amennyiben megépülne az új gázvezeték, akkor nem Szlovákia területén át szállítana Oroszország nyersanyagot Nyugatra.
Fico azonban a tárgyalásokat követően azt közölte, „megvédtük nemzeti érdekeinket, akár megépül a gázvezeték, akár nem”. Szerinte ugyanis akkor sem kell tartania az országon áthaladó gáz mennyiségének csökkenésétől, amennyiben megépülne az Északi Áramlat 2. A földgázszállítás Szlovákiának 800 millió eurós bevételt jelent évente.
A pozsonyi Új Szó által idézett szakértők mást is sejtenek Fico oroszországi látogatásának hátterében. Ők úgy vélik, hogy az EU-orosz viszony rendezésének szándéka áll a háttérben, amelynek alapvető feltétele az ukrajnai helyzet megoldása. Fico ezért egyfajta híd szerepét kívánja betölteni.
„Szeptember 16-án rendkívüli uniós csúcs lesz Szlovákiában, amelyen arról vitatkoznak majd az uniós tagállamok vezetői, hogyan tovább az Európai Unióval – magyarázta a szlovákiai magyar lapnak Alexander Duleba, a Szlovák Külpolitikai Intézet (SFPA) igazgatója. – Emellett a vezetőknek reagálniuk kell két másik témára is: az egyik a migráció, és ennek fényében a Törökországgal való kapcsolat, valamint a kelet-ukrajnai konfliktus és ennek kapcsán az Oroszországhoz fűződő viszony.” Duleba úgy véli, nem rossz lépés, ha az uniós vezetők egyeztettek az unió és Oroszország viszonyáról, és ennek kapcsán Fico valamilyen üzenetet közvetített Putyinnak, és egyben elhozta Putyin válaszát.
Szerinte az ukrán válság mindenkit érint, mielőbb meg kell oldani, és úgy látszik, hogy a minszki egyezség végrehajtása stagnál. Felvetődik a kérdés, hogy ki kell-e bővíteni ezt a tárgyalási platformot, amelybe eddig csak Franciaország és Németország tartozott, és be kell vonni az egész uniót és az USA-t is, véli Duleba. „Az eddigi platform nem hozott eredményeket. Ugyan tavaly februárban megállította a háborút, de a harcok ma is folynak, nincs politikai megoldás – magyarázta a szakértő. – Szerintem ez is téma volt a moszkvai találkozón, és a látogatása kapcsolatban áll más uniós vezetők tárgyalásaival.”
Ficónak politikai és gazdasági okok miatt is érdekében áll az EU és Oroszország viszonyának javítása. Nagy kérdés azonban, hogy ezzel a közvetítői szereppel juthat-e egyáltalán bármilyen eredményre. Hiába kezdeményez közeledést Brüsszel és Moszkva viszonyában, ebben a kérdésben ő egyedül nem dönthet.
Fico más uniós vezetőkhöz képest jóval többször találkozott az orosz elnökkel, illetve az orosz kormánytagok is viszonylag gyakran egyeztetnek szlovák kollégáikkal. Komoly feltűnést keltett, amikor a 2015-ös moszkvai Győzelem Napi megemlékezésen az EU miniszterelnökei közül egyedül Fico jelent meg.
Sajátos módon azonban az orosz-szlovák megbeszélésekről a hivatalos pozsonyi tájékoztatás rendre nagyon visszafogottan, szűkszavúan számol be. Így történt ez a júniusi Fico-Putyin telefonbeszélgetés során is, amelynél a kormányhivatal sajtóosztálya eredetileg arról sem tett említést, hogy mire készül a miniszterelnök, pedig a hivatalos pozsonyi tájékoztatás más alkalmakkor nem fogadja vissza magát, amikor a kormányfő megnyilatkozásainak magyarázatáról van szó.
Akkor mindössze annyit közöltek, hogy a két vezető találkozójának apropóját a szlovák soros uniós elnökség adta, „s ennek keretében a szlovák kormány hatással lesz az EU és az Orosz Föderáció közti kapcsolatokra is” – egészítette ki mindezt Fico Facebook-bejegyzésében.
Hogy Putyin számára a szlovák miniszterelnök nem egy partner a sok körül, azt Fico tavalyi moszkvai látogatása is igazolta. Olyan fogadtatásban részesítette ugyanis az orosz elnök a pozsonyi kabinet fejét, mintha a világ egyik legfontosabb vezetője látogatott volna el az orosz fővárosba. A vnukovói nemzetközi repülőtérről a szlovák küldöttség egy hermetikusan lezárt ötsávos autópályán érkezett meg Moszkva központjába. Csupán a városból kivezető sávok voltak megnyitva és azokon is hatalmas dugók keletkeztek.
Pozsony és a Kreml igen szoros viszonya miatt sem Berlinben, sem Brüsszelben nem bíznak túlságosan a szlovák miniszterelnök diplomáciai kezdeményezéseiben, mégha van is ráció Ficónak abban a törekvésében, hogy közvetítsen a felek között. A másik ok, ami miatt vélhetően sosem lesz Fico az EU motorja, az a menekültválsággal kapcsolatban képviselt álláspontja. A szlovák miniszterelnök múlt pénteken már Angela Merkellel tárgyalt Varsóban, s nemcsak itt, hanem a Visegrádi Négyek találkozóján is világossá tette, hogy ez ügyben nem változott a közép-európai államok álláspontja.
Merkelnek, illetve a V4-eknek a menekültválsággal kapcsolatos eltérő álláspontja miatt nem is valószínű, hogy a V4-ekre nagyobb figyelem vetülne, véleményüket jobban meghallgatnák, mint korábban. Ugyanakkor mind Berlinből, mind Pozsonyból, mind pedig Prágából egyre erőteljesebb az a német kancellár által is hangoztatott üzenet, amely szerint inkább azokra a kérdésekre kell koncentrálni, amelyek összekötik az EU-t.
Mi lesz a Brexit után?
A pozsonyi csúcstalálkozónak egy másik fontos témája is lesz, méghozzá a Brexittel kapcsolatos népszavazást követően kialakult helyzet. Ficónak e kérdésben is felelős európai politikusként kell fellépnie, s nemcsak azért, mert Európa egysége a tét, hanem amiatt is, mert a szlovák gazdaságot a többi közép-európai országhoz képest is nagyobb mértékben sújthatja a britek esetleges kiválása az Európai Unióból.
Alexander Duleba szakértő is úgy látja, a pozsonyi csúcsnak mindenképpen választ kell adnia azokra a kérdésekre, hogy hogyan működjön az unió Nagy-Britannia távozása után.
Az Unicredit már a brit referendum előtt figyelmeztetett arra, hogy Közép-Európában Szlovákia és Csehország érezné meg legjobban a britek kilépését, mert a Nagy-Britanniába irányuló export ezen országok teljes kivitelének nagyjából öt százalékát teszi ki, míg Magyarország és Lengyelország esetében ez csak három százalék. Mint az akkori elemzés rámutatott, Szlovákia még Csehországnál is jobban megérezheti a Brexitet. A kilépés miatt ugyanis csökkenhet a brit lakosság vásárlási kedve, így az ottani üzletekben kevesebb fogyasztási cikket adnak majd el.
Márpedig a Nagy-Britanniába irányuló szlovák kivitel nagy részét épp a fogyasztási cikkek teszik ki: a szlovák kivitel 46 százalékát a személygépkocsik, 18 százalékát pedig a televíziók adják. Az Unicredithez hasonlóan a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet is gyászos jövőképet festett fel Pozsony számára. Az OECD figyelmeztetett arra, hogy részben a Brexit veszélye miatt – a tavalyi 3,6 százalékos bővülés után – idén 3,1 százalékra mérséklődhet Szlovákia gazdasági növekedése, és jövőre sem várható látványos javulás.
Ehhez azonban hozzájárulhat az is, hogy a Szlovákia legfontosabb külkereskedelmi partnerének számító Németországban a gyenge külföldi kereslet miatt jelentősen csökkentek a gyáripari megrendelések, ami arra utal, hogy a világgazdasági bizonytalanságok nyomást gyakoroltak a legnagyobb európai gazdaságra is.
