Közrendészeti szempontból alig van a fővárosnak olyan elhanyagolt része, mint a Tisza Kálmán tér, ahol napirenden vannak a különböző botrányok, útonállások, verekedések, két hónap előtt pedig gyilkosság is történt. A teret valósággal ellepik a főváros úgynevezett szerelmi alvilágnak alakjai és különösen az este és az éjszakai órákban fölháborító jelenetek sora játszódik le a téren és a környező mellékuccákban.
A nagy időközökben elrendelt endőrségi razziák nem alkalmasak arra, hogy javítsanak a helyzeten, amely hovatovább odafajul, hogy a járókelők képtelenek biztonságosan áthaladni ezen a területen.
Két nappal ezelőtt Oláh Gyula postaaltiszt a Kenyérmező uccában haladt a Tisza Kálmán tér felé unokahúgával, Polacsek Ilonával. A 4-es számú ház előtt eléjük került öt fiatalember. Egyikük csibészes mozdulattal megfogta a fiatal leányt és aszfalbetyáros kedélyességgel odaszólt társainak: — Ilyen klassz! A leány sírva fakadt, a postaaltiszt felháborodva rendőrért kiáltozott, mire a fiatalemberek nekirontottak és az összeveréstől csak az mentette meg, hogy hamarosan a helyszínre érkezett a rendőr, aki a támadók közül Kovács János és Fingerhut Árpád alkalmazottakat elfogta.
A kerületi kapitányságon a rendőri büntetőbíró hétfőn délben tartott az ügyben tárgyalást és a fiatalembereket egyenként 15—15 napi elzárásra büntette, az erkölcsvédelmi törvény alapján. Mindketten megnyugodtak az ítéletben.
A rendőrségnek mindent el kell követnie, hogy a Tisza Kálmán téri botrányos állapotok megszűnjenek. Teremtsenek végre rendet!
Népszava 1936. szeptember 1.
