Bármi bármikor megtehető, lehet akár tiltakozás, botrány, blama, üzeni a hatalom azzal, hogy a fővárosi közgyűlés öt évre megint bizalmat szavazott a szélsőséges nézeteiről elhíresült Dörner Györgynek az Újszínház igazgatói székében. Sokan gondolták úgy, hogy ezt nem merik ismét megtenni.
Nemzetközi égszakadás-földindulás volt akkor, amikor először csak az esélye felmerült annak, hogy a szintén nem éppen középre húzó Csurka István lehet az intendáns, akinek ráadásul a Hatodik koporsó című darabját is bemutatnák, aminek végén egyenesen Hitler revansáról beszél. Ezt a premiert sikerült megakadályozni, egyébként megvalósult az, amit sokan akkor nem tudtak elképzelni. De azóta hathatósan emelték a tétet. Mind jobban kitolódik annak a határa, hogy mit nem tudunk még elképzelni, például eddig sokan azt nem tudták, hogy Dörner megint igazgató lehet.
Hiába érkezik még az övén kívül soha nem látott mennyiségű, tizenegy pályázat, köztük például a nemzetközi szinten is jól jegyzett Bodó Viktoré, akinek rendezései a Vígszínház hatalmas nézőterét is megtöltik. Eddig máshol sikeres direktorok ugyancsak szerepeltek a pályázatokban, több érdekes csapat állt össze, lehetőséghez jutásuk gazdagíthatta volna az egész magyar színházművészetet.
De voltak a jobboldalhoz erősen köthető pályázók is, ha már a nagyon innovatívakat nem akarták választani, ami persze előre kódolható volt, ők legalább labdába rúghattak volna. Hogy Dörnert nem érzik kínosnak, sajnos azt mutatja, hogy azoknak az ideológiáját képviseli, akik megszavazták. Az elég valószínűtlen, hogy ez baloldalról történt. Ha pedig a Jobbikot tételezzük fel hátszélként, melynek pulpitusán szónokolt is, akkor ugye ők nem elegek a megszavazásához a közgyűlésben.
Innentől már ki se kell mondani, vajh kik voksolhattak még mellette, naná, hogy zárt ülésen. Mert persze megint nem állt ki senki, és bizonygatta nyílt sisakkal, hogy príma volt Dörner pályázata, az Újszínház produkciói nemkülönben, amiket az illető agyba-főbe látogatott, és persze erősen foghíjas nézőteret sem látott még ott soha. Mert ez ilyen kiélezett helyzetben így lenne becsületes, nem pedig sundámbundám módon, netán a frakció fegyelem jegyében dróton rángatott, jól fizetett kiskatonaként nyomni a gombot.
Lehet, hogy még mindig nagyon naiv vagyok, de valahogy az az érzésem, hogy jószántából sok fideszes azért ezt még mindig nem szavazná meg. Akkor meg? És utána nem nehéz a tükörbe nézni? Vagy esetleg, biztos, ami biztos, már nincs is otthon tükör?
Tényleg nem lehet már megdöbbenni semmin, de azért attól mégiscsak összeszorult a gyomrom, amikor az egyik pályázótól, Hargitai Ivántól, aki bent lehetett a zárt ülésen, megtudtuk, hogy a szakmai bizottság első helyre Dörner, másodikra Hargitai, harmadikra Radó Denise, negyedikre Bodó pályázatát rangsorolta. Mindenki tisztában van azzal, hogy a szakmai bizottságot is nyugodtan össze lehet úgy állítani, hogy nyilvánvalóan egy irányba húzzon.
Ha pedig a hatalomnak nem tetsző döntést hoz, totálisan figyelmen kívül lehet hagyni a véleményét, mint Dunaújvárosban, ahol a bizottságból senki nem voksolt Őze Áronra, így aztán ő lett az igazgató, ami manapság már sajnos ugyanúgy logikus, mint az ellenkezője.
Ezúttal pedig lehet azt mondani, hogy lám-lám, a közgyűlés dicső tagjai nem is tettek semmi mást, mint jóváhagyták a bizottság javaslatát, nekik aztán eszük ágában sincs szembemenni a szakma akaratával. Hogy a két színházszakmai társaság, a hír megjelenésétől számítva pár percen belül, miért nem adott ki valami nyilatkozatot, petíciót, kiáltványt, az már más kérdés. Ez a szakma állapotát is mutatja.
Az pedig, hogy ez megtörténhetett, természetesen az országét is. És ne feledjük, Dörner a Thália Színházat szintén megpályázta, ami azt jelzi, hogy már kevés számára a tér. Terjeszkedni akar. Ebből a szempontból még örülhetünk is, hogy ez most nem sikerült, „csak” az Újszínházat birtokolhatja továbbra is. De most már tényleg észbe kellene kapni, és nem megvárni, míg sokadmagával, igencsak terjeszkedik!
Bóta Gábor
Vélemények a kinevezésről
Bálint András, a Radnóti Színház korábbi igazgatója elmondta, hogy őt a Színházművészeti Bizottság delegálta az Újszínház direktori pozícióját elbíráló szakmai bizottságba. Hangsúlyozta, hogy magyar színházművészként és budapesti polgárként is úgy gondolta, hogy az alternatív, független alkotócsoportokat kellene helyzetbe hozni, így ő azokat a pályázókat támogatta, akik ebbe a szellembe sorolhatók, illetve akik beemelték a pályázatukba a független, vagy struktúrán kívüli alkotókat.
Bálint András szerint az Újszínházat olyanok vezethették volna, akik képesek megszólítani a fiatalokat. A volt direktor szavazata, ajánlása kisebbségben maradt, ezt sajnálja, de tudomásul veszi.
Hargitai Iván rendező azért ment el a tegnapi közgyűlési ülésre, mert kíváncsi volt a döntés részleteire. Hargitai elképesztőnek, illetve már-már cinizmusnak nevezte, hogy bár tizenketten pályáztak a szakmai bizottság mégis első helyen az eddigi igazgatót, Dörner Györgyöt javasolta továbbra is direktornak. Ezzel szerinte a kuratórium felmenti a közgyűlést a döntés felelőssége alól. A rendező azt is elmondta, hogy szeretné, ha valamennyi pályázat hozzáférhető lenne, el lehetne ezeket olvasni.
Kezdeményez majd egy beszélgetést is a Színházi Intézetben szeptemberben ezzel kapcsolatban. Szerinte ezt az egészet nem lehet szó nélkül hagyni, mert „sok baj van a politikával és sok baj van a szakmával” is. Azt is szerinte tisztázni kellene, hogy a szakmai bizottság és a közgyűlés milyen alapon döntött, hány előadás láttak például az ajánlattevők, vagy a döntéshozók, amely az eddig igazgatóhoz, vagy az egyes pályázókhoz kötődik.
Radó Denise színésznő a bizottság által ajánlott pályázó - akinek a pályázatában mások mellett Kautzky Armand színész és Pozsgai Zsolt drámaíró, rendező is szerepelt lapunknak - elmondta, természetesen szerette volna, ha az ő pályázatuk nyert volna, de abszolút elfogadja a közgyűlés döntését, „amelynek ezek szerint így kellett lennie” - fogalmazott és sok sikert kívánt Dörner Györgynek.
Arra a kérdésre, hogy a későbbiekben nyilvánosságra hozza-e a pályázatát, azt válaszolta, hogy ezen eddig nem gondolkodott, ha itt lesz az idő, majd átgondolja, hogy közzé teszi-e az elképzeléseit.
Fodor Tamás rendező, színész: „Sok és érdekes pályázó volt. Az emberek levonták azt a konzekvenciát, hogy ez a színház nem működött rendesen. Ami kiáltóan ideologikus volt, az nem volt sikeres. Az elején látogatta egy bizonyos jobbikos közönség a színházat, de utána valószínűleg belőlük nem vált törzsközönség. Olyan progresszív színházcsinálók is beadták a pályázatukat, akiknek elvben semmi lehetőségük nem lett volna, ha valóban megjelenik az az igény, hogy a főváros továbbra is ultra jobboldali színházat akar támogatni.
Azt gondolhatták sokan, hogy ez a koncepció megbukott, ezért aztán Bodó Viktortól Kárpáti Péterig pályáztak, mert lehetett arra számítani, hogy végre észhez tér a főváros, és szakmai szempontból valaki olyannak adja, aki valami érdekeset akar csinálni ebben a színházban. Arra számítottam, hogy nem fogják megkapni a progresszív színházcsinálók, úgy gondoltam, hogy kommerszet kedvelő színházcsinálónak fogják odaadni, nevezetesen egy szolnoki aspiránsnak, de arra, hogy még egyszer ugyanabba a folyóba lépjen Budapest, nem számítottam.
Már nem kell kielégíteni a Jobbik közönségét, mert kiderült, hogy nem vevő rá. Sem színházi, sem közönségsikere, sem anyagi sikere, sem művelődéspolitikai sikere nem volt ennek a színháznak, így nem is értem, hogy ezt miért csinálták, kinek a kedvéért?! Teljesen megdöbbentem!
Ha én jobbikos fejjel gondolkozom, ami nagyon nehéz, akkor politikai szempontból sem érthető ez. Hiszen a cukiság és a középpártiság felé törekvése a Jobbiknak, inkább azt involválná, hogy egy jól működő színházi embert nyerjen meg magának. Így igazolhatná, hogy sikeres színházat birtokol, másrészt megmutathatná, hogy íme, már egy mérsékelten jobboldali gondolkodású ember is lecsatlakozott a Jobbikhoz. Ehelyett egy teljesen kompromittált embernek hosszabbítják meg a mandátumát. Nem tudom, hogy ez mennyire a Jobbik érdeke.”
