„Kedvence” lett Orbán Viktor ismételten Európa egyik legbefolyásosabb hírlapjának, a párizsi Le Monde-nak. Néhány napon belül három ízben bukkant föl az újság hasábjain, méghozzá igen kemény hangú jegyzet formájában. Először a „Bayer ügyre” figyelt föl a lap, aláhúzva, hogy európai uniós tagállamban általában nem szokás rasszista, gyűlölködő politikát kormányzati szinten - még rejtetten, álcázva se - támogatni. Majd alig 48 óra különbséggel Párizsból azt vetették a magyar kormányfő szemére, hogy ő az a jellegzetes európai politikus, aki nem is kerülő úton, nyíltan, kendőzés nélkül áll ki tengerentúli eszmebarátja, Donald Trump mellett. Akinek a legcsekélyebb fönntartásai sincsenek az erőszakpolitika, a parancsuralmi módszerek iránt. Sőt, nem csupán úgy mellesleg, teljesen nyíltan áll melléje.
Mindez néhány napja látott napvilágot, és egyetlen vasárnapi szünettel, a következő hétfőn élésen azt tette szóvá a Le Monde, hogy Orbán Jean-Claude Junckerhez intézett bizalmas levelében (amelynek a mondanivalója csak úgy „mellesleg” jutott a szerkesztőség birtokába), kioktatja az Unió vezető szerveit. Azt veti a szemükre, hogy egy még nyilvánosságra nem került elképzelés szerint Franciaország, Németország és Belgium szigorítani igyekeznek a személyek szabad áramlását. Azt kifogásolja a magyar miniszterelnök, hogy a náluk dolgozó kelet-európaiak - elsősorban mezőgazdasági idénymunkások - bérét a fogadó országgal, a járulékaikat, a szociális terheket pedig az anyaországgal akarják majd kifizettetni.
Kétségtelen, hogy a Le Monde is szerves része annak a demokratikus nyugat-európai sajtónak, amelyben vitathatatlanul vannak eltérő árnyalatok, mert például Frankfurter Allgemeine erősen konzervatív, ezzel szemben francia társa inkább liberális, és éppen ezért Orbán illiberalizmusa kellően ingerli is ezeket a gallokat, akik nem is leplezik el, hogy nehezen tudják demokratáknak tekinteni a varsói négyek harcias hangadóit. Élükön például éppen azt az Orbánt, aki legutóbb a lengyel fővárosban, Merkel jelenlétében - ki tudja immár számon tartani hányadízben - fejezte ki ellenszenvét az Unió vezető szervei iránt. És nem lehet mellőzni azt a tényt sem, hogy ez az egyébként visszafogott, minden gorombaságot elvető redakció, Orbánról és politikájáról úgy ír, mint a gonoszkodó populizmus, a szélsőjobboldallal cimboráló irányzat egyik legnyersebb hangadójáról.
És hadd említsek meg még egy talán mellékes körülményt. A Fidesz, élén a harciasan keresztyén főnökével, úgy látszik nincs kellően tisztában azzal, hogy ez a mértékadó Szajna-parti újság, immár több mint fél évszázada milyen körülmények között született. De Gaulle tábornok a háború után fogadta a francia katolicizmus egyik szellemi vezéralakját, Hubert Beuve-Méry professzort, és fölkérte őt, alapítsa meg a mértékadó demokratikus sajtóterméket. HBM sajnos évek óta nincs már köztünk, de tanítványai, követői nagyon nem kedvelik azt a politikai stílust, amelynek ma éppen ismét a Duna partján akadnak elszánt bajnokai. Nem véletlen tehát, hogy a Le Monde az egyik legélesebb hangú bírálója ennek a megemészthetetlen közép-európai irányzatnak. Nem fél tőle, de ostorozza, mert veszélyt lát benne.
Minden bizonnyal indokoltan.
