A házi segítségnyújtás lényege, hogy a rászoruló továbbra is önállóan, a saját otthonában élhessen, és ott kapjon segítséget a mindennapi feladatok elvégzéséhez, így például bevásárláshoz, csekkfeladáshoz, takarításhoz, mosakodáshoz, öltözködéshez, étkezéshez. Az ellátást a helyi önkormányzat köteles biztosítani a rászorulóknak, amihez támogatást – normatívát – kap az államtól.
Jelenleg minimum egy, legfeljebb napi négy óra gondozásra lehet jogosultságot szerezni, aki ennél is hosszabb idejű ápolást igényel, annak felajánlják a bentlakásos intézményben való elhelyezés lehetőségét. Azzal, hogy a tervezett módosítás szerint az ellátotti szerződésekből törlik, kinek mennyi gondozásra van szüksége, semmi sem határozza majd meg, hogy az érintettet naponta milyen időtartamú ellátásban kell részesíteni.
A módosítással éppen azok kerülhetnek a legnagyobb bajba, akik a legrosszabb állapotban vannak, hiszen nekik eddig nem egy-két, hanem napi három-négy óra gondozás járt, a jövőben azonban csupán annyit rögzítenek a velük kötött szerződésekben, hogy kapnak majd ellátást, ám azt, hogy milyen időtartamút, már nem. Így könnyen előfordulhat, hogy a gondozókra több beteget osztanak a szolgáltatók, mint eddig, így egy-egy érintettre kevesebb idő jut majd, mint amennyit a törvény korábban előírt.
Különösen érdekes ugyanakkor, hogy jó pénzért gyakorlatilag bárki igénybe veheti majd az önkormányzatok által kötelezően működtetett, eddig csak a rászorulóknak járó házi segítségnyújtást. A törvénytervezetben ugyanis az szerepel, hogy a jövőben a házi segítségnyújtás esetében a gondozásra nem szoruló személy is ellátható, ha az érintett vállalja, hogy megfizeti a szolgáltatási önköltséggel azonos mértékű személyi térítési díjat. Az ő esetében azt sem vizsgálják majd, hogy állapota egyáltalán indokolja-e az ellátást.
A teljes cikket itt olvashatja!