A magyarországi politikai viszonyok között cseppet sincsenek irigylésre méltó helyzetben a jogrendszer őrei. Emlékszünk, annak idején, amikor az úgynevezett szociális népszavazásra szólították az urnák elé az ország népét, akarunk-e 300 forintos vizitdíjat fizetni a háziorvosnál, napidíjat a kórházban, hogy a bevételekből emelni lehessen az ellátás színvonalát. Az Alkotmánybíróság dodonai döntést hozott. Jobb, ha nem tekintik a költségvetés bevételének az egészségügyben befolyt pénzeket, jobb a békesség, nem kell ujjat húzni az erősödő ellenzékkel.
Most a Kúria került hasonló helyzetbe. Hónapok óta bekékült az ország a „Tudja?” kezdetű plakátoktól, amelyekre közpénzekből vagyonokat költött a kormányzat. Egy semmilyen jogi következményekkel nem bíró népszavazásba zsákszám öntötték a közpénz-milliárdokat, csak azért, hogy a tudtunkra adják: Brüsszel a magyar emberek fő ellensége.
Az országban sokfelé jószerével csak a közmédia propagandaadásait lehet fogni, s most már a legkisebb falvakban is a hazug kék plakátokat lobogtatja a szél. Ne csodálkozzunk, ha sok ember szentül hiszi, hogy migránshordák leselkednek a kapuja előtt, készülnek megerőszakolni a lányát, asszonyát. Biztosra veszi, ha rosszul húzza be az ikszet, és ha nem vigyáz, a templomából is minaret lesz.
Megpróbálták még az utolsó pillanatban megállítani a kormány népszavazási őrület-kampányát. Kimondatni a legfelső bírákkal, hogy törvénytelen mindaz, amit „tájékoztatás” címén a kormány elkövet, tilos hamis tényeket állítani, megtéveszteni a közvéleményt.
De a Kúria nem engedte magát csőbe húzni. Nem volt hajlandó bajszot akasztani a hatalommal. Meglehet, írták, a kormány valótlan tényeket állít a plakátokon, választási kampányának részeként elhangzó kijelentéseit mégsem szabad tényként kezelni, azok legfeljebb „orientálnak, de nem informálnak”. Mindaz, ami a plakátokon szerepel, a kormány politikai véleménye, s a szólásszabadság a hatalmat is megilleti. Döntse el ki-ki választópolgárként, mit hisz el és mit nem.
Tudta? Nem tudta, hogy becsapják? Ez ki-ki magánügye, amihez az igazságszolgáltatás legfelső fórumának semmi köze.
