Az interjút Czene Gábor készítette:
- Most, hogy elérték a százat, érdemes számvetést készíteni. Sok ez, vagy kevés?
- Bár nem a számot tartom a leglényegesebbnek, ennyi ember elég ahhoz, hogy figyelmet keltsen.
- Akkor is, ha összesen nagyjából ezerötszázan kaptak hasonló állami kitüntetést?
- A kényelmességet is beleértve mindenféle oka van annak, hogy valaki miért nem küldte vissza a kitüntetését. A százas számot nem szabad túlértékelni, de nem szabad lebecsülni sem.
- Mégis: milyen eredményt hozott a tiltakozási hullám?
- Kiderült, egyébként nem először, hogy léteznek határvonalak, amelyeket még a mai Magyarországon sem lehet átlépni. Fontos társaslélektani következményei lehetnek annak, ha szimbolikusan megálljt parancsolunk egy olyan rendszernek, amely az ország minden négyzetcentiméterére rátelepedne. Sosem árt emlékeztetni magunkat arra: a tiltakozás helyes és szükséges.
- Mi lehetett a kormány szándéka Bayer lovagkeresztjével?
- Azt hiszem, hogy a magyar állam képviselői csak a megszokott üzemmódjukban működtek. Számukra teljesen természetes, hogy kitüntetnek valakit fajgyűlölő, etnicista, kirekesztő, homofób, antidemokratikus szövegekért. Nyilván ezek az ő nézeteik is.
- Változtatott valamit a botrány?
- Valamilyen mértékben biztosan. Az, hogy világossá tettük, nem tűrjük a posztfasiszta beszédet és a mögötte meghúzódó posztfasiszta állami politikát, eljutott azokhoz is, akik magányosan morgolódnak otthon. Láthatják, nincsenek teljesen egyedül. Az összes magyar antifasiszta és demokrata megerősítést kapott.
Az interjú egy nagyobb összeállítás része, amelyet a Népszabadság készített!
