Nem gondoltam volna, hogy csodákra képes a termálvíz. Pedig aki korábban is járt már az Eger környéki kisebb településeken – Szalókon, Demjénben – ma nehezen ismer rájuk. A termálforrásokra strandok, szállodák, vendég- és apartman házak, falusi vendéglátás települt.
Jó ez majdnem mindenkinek. Különösen Rácz Józsefnek, a környék gombás bárójának, aki strandot, barlangfürdőt, szállodát épít. Most majd Mészáros Lőrincnek is jó lesz, aki gázszerelőből szállodamogullá avanzsált, és megvette magának (?) a csőd szélén dülöngélő, bár látszólag aranybányának tűnő egerszalóki luxushotelt, a hozzá tartozó termálfürdővel együtt.
Jó ez, ha nem is annyira jó, mint a fent említett két oligarchának, az egyszerű demjénieknek és szalókiaknak is, akik a Termál-völgyként felkapott lett falvaikban végre munkát találtak. Kell a szállodákba szobalány, a vendéglőkbe pincér, a strandokra kabinos… Aki pedig vállalkozó alkat, addig bővíti a házát, amíg kiírhatja a kapujára, hogy panzió vagy vendégház. Még akkor is megéri kiadni a szobákat, ha számolni kell a kleptomán vendégekkel, akik visznek mindent, ami mozdítható. A napokban írtuk meg a szallas.hu honlapján található kimutatás alapján, mi mindent visznek magukkal a betérő turisták. A laminált padlótól a tűzifán, az állólámpán, a napozóágyon és a perzsa macskán át a vécékeféig tart a hosszú lista.
Nem annyira jó a trágyaszagban fuldokló szomszéd falu, Kerecsend lakóinak. Gombás Rácz ahelyett, hogy az államtól szagtalanításra kapott pénzből szagelszívót tenne a silóira, inkább strandot épít.
Mert mint mondtam, a termálvíz csodát tesz. Gyógyítja az ízületeket, a gazdagot pedig még gazdagabbá teszi.
