Jól áll neki a díszmagyar, a sarkantyú és a lovagkereszt. Jól áll neki a közgyűlési terem, a díszpolgárság és az a hódolat, amely lépten-nyomon körülveszi.
Már látta a szobrát is a város főterén és a polgár-mester minden nevenapján újabb és újabb szobortervekkel lepte meg. Születésnapjára mindig kapott egy-egy utcát, amit a nevéről kereszteltek el. Az is nagyon jól esett neki, hogy többen hadikenyérbélből gyúrt szobrával lepték meg, amiket a Wertheim-szekrénye tetején helyezett el.
Történt azonban, hogy népszerű és közszeretett emberünk véletlenül egy könnyen végzetessé válható szerencsétlenség közepébe pottyant. Nem jól imádkozott a polgármester úr, esetleg sehogy se imádkozott és ennek következtében az úristen egy pillanatra levette a szemét az ünnepelt férfiúról.
Ugyanis a városi tehéncsordával az automobilja szembetalálkozott. A városi tehenek vagy rövidlátók, vagy neveletlenek, denikve nem köszöntötték, sőt még ki sem tértek az ünnepelt férfiúnak.
Az autóvezető ember nem akart belehajtani a tapintatlan állatokba, gyorsan kanyarodott és e közben az autó nekiszaladt egy oszlopnak. Az autó fölborult és — ne tessék elájulni, egyéb baj nem történt, mindössze az ablaküvegek törtek össze.
Népszava 1915. május 29.
