Sajókaza 3000 lakosú község Kelet-Magyarországon, otthona az egyre növekvő lélekszámú, de elképesztő szegénységben élő roma kisebbségnek és egy előítéletekkel teli, elöregedő magyar populációnak. A két csoport között tapintható a feszültség. Azonban néhány évvel ezelőtt két, egymástól nagyon különböző háttérből érkező buddhista reményt hozott a község életébe – az ott élők nem kis megrökönyödésére. Orsós János roma származású Waldorf-tanár és a szociológus és a politikusi pályát otthagyó Derdák Tibor megalapították a buddhista Ámbédkar Iskolát a község és a roma gettó határán. Ez a tanintézmény lehetőséget teremtett a legszegényebb roma családok gyerekei számára is, hogy eljuthassanak az érettségi vizsgáig.
Orsóst és Derdákot az indiai kirekesztettek kasztja, az érinthetetlenek története inspirálta. Az ortodox hindu hagyomány szerint aki Indiában az érinthetetlen kasztba született, nem juthatott oktatáshoz, nem szerezhetett tulajdont, csak a legalantasabb munkákat vállalhatta el, és nem léphetett fizikai érintkezésbe a magasabb kasztbéliekkel. 1956-ban egyikük, Bhimrao Ámbédkar hivatalosan áttért a buddhista hitre, ezzel áthágta a hindu kasztrendszer szigorú szabályait. Ámbédkar később ügyvédként és polgárjogi harcosként vált ismertté, mielőtt miniszter lett Indiában. Példáját milliók követték, akik néhány éven belül vécépucolókból orvosok, mikrobiológusok vagy köztisztviselők lettek. Orsós és Derdák feltette a kérdést: miért ne lenne ugyanez lehetséges Európa érinthetetlenjei, a romák esetében?
A film a két férfi elszánt küzdelmét mutatja be az egyre növekvő hatalommal bíró szélsőjobboldali párt, a Jobbik előítéletei és agressziója ellen, és a romák rezignáltsága ellen, akik nem látják egy jobb jövő lehetőségét a napi roboton és a guberáláson túl. Megismerkedhetünk az Ámbédkar Iskolába járó roma gyerekek világával is. Ezek a történetek nem kiglancolt sikersztorik, inkább személyes sorsok, amelyek érzékeltetik, milyen hosszú az út a romatelepről az egyetemig. Orsós János maga is folyamatosan megkérdőjelezi munkája hasznosságát. A film végén Indiába utazik inspirációért, és ismét megtapasztalja, hogy találták meg India érinthetetlenjei politikai és spirituális szabadságukat. Egy tömeggyűlésen felszólalva megígéri, hogy nem adja fel. Visszatér Magyarországra és folytatja küzdelmét, bár tudja, hogy akár több száz évbe is telhet, míg pártfogoltjainak helyzete tartósan megváltozhat.
„A nyugati ember hajlamos azt hinni, hogy elegendő pénzzel és megfelelő szakértőkkel mindent meg lehet oldani" - nyilatkozta Stefan Ludwig rendező a mandarchiv.hu-nak. ,,De a cigány emberek életének már évszázadok óta része a kirekesztettség. Csak pénzzel és szakértőkkel nem lehet rajtuk segíteni. Remélhetőleg az Orsós Jánoshoz hasonló tanárok kitartása segíthet azokon, akiknek alapvető tapasztalatuk a megbélyegzettség. Orsós Jánosnak és kollégájának, Derdák Tibornak nincsenek kész megoldásai. Folyamatosan kísérleteznek, bele is buknak, feltámad velük szemben is az ellenségeskedés, de ennek ellenére újra és újra próbálkoznak. Olyan forradalmárok ők, akik megfogyatkozott sereggel és szinte fegyvertelenül is folytatják a harcot. Az oktatás a fegyverük. Indiában bebizonyosodott, hogy az oktatás működik. Ott az érinthetetlenek elhagyták a kasztrendszert, hogy buddhistákká váljanak. János és Tibor szerint ezt a romák is megtehetik. Le a kalappal a konokságuk előtt.”
A fiatal, Bécsben élő német rendező, Stefan Ludwig több mint három éven át forgatott a sajókazai romatelepen. Sikerét bizonyítja, hogy a Mérges Buddha a közelmúltban elnyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó díjat a német Fünf Seen Filmfesztiválon. Magyar bemutatója a német nyelvterület legújabb filmjeit bemutató Szemrevaló filmhéten lesz, szeptember 28-án, a Művész moziban, a film főszereplőinek jelenlétében, közönségbeszélgetéssel egybekötve. A filmet Magyarországon a magyarhangya közösségi filmforgalmazó forgalmazza.
A magyarhangya nem először nyúl éles társadalmi kérdéseket boncolgató mozgóképhez, folyamatosan keresi azokat a radikális dokumentumfilmeket, amelyek elgondolkodtatnak, segítik a társadalmi szembenézést és példával szolgálnak közösségek túléléséhez. Céljukról a Mérges Buddha bemutatásával kapcsolatban mondják: „A Mérges Buddha egyike azon dokumentumfilmeknek, amelyek nem hazai produkcióban készültek, mégis hazai társadalmi kérdéseket feszegetnek és csaknem teljes egészében magyarul beszélnek. Tapasztalataink azt mutatják, hogy itthon anyagilag nagy kockázatot jelent ilyen filmeket moziban bemutatni, mégis úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk a Mérges Buddhát gerilla forgalmazásban a lehető legtöbb nézőhöz eljuttatni, hírét elvinni azokhoz, akik felelősséget éreznek hazánk egyre égetőbb társadalmi ellentmondásai iránt.”
Ahol keményebb szelek fújnak ...
Derdák Tibor ténykedését a Dunántúlon kezdte, ahol oktatási hálózatot hozott létre - élén a Gandhi Gimnáziummal - halmozottan hátrányos helyzetű cigány gyerekek számára. Székhelyét 2007-ben Borsodba tette át. Mint lapunknak korábban adott interjújában mondja, ott keményebb szelek fújnak, de nagyobb a szükség. ,,Egy aprófalvas, szétszabdalt vidéken eleve nem könnyű talpon maradni. Kezdetben egészen pici falvakban is voltak iskoláink, de nem lehetett őket fenntartani. Sajókazán és Alsózsolcán tudtunk meggyökeresedni, Rakacáról mikrobusszal hozzuk a tanulókat, másképp nem tudnák megoldani a közlekedést, és idejárnak most az ózdi diákjaink is. Az ózdi iskolát azért kellett bezárni, mert túl nagy volt az érdeklődés, és a Jobbik vezényszavaira hallgató helyi elitnek szemet szúrt, hogy ha ott tanulnak a cigányok, abból baj lesz.”
A sajókazai gimnáziumban az érettségire készülők életkora 15-től 60-ig terjed, az osztályteremben körben ülnek a diákok, és újságot olvastok, polgárjogi pereket elemeztek a tanulókkal. ,,Mindig akad olyan őszbe csavarodó hajú asszony, aki szeretne leérettségizni, általában azért, hogy megmutassa az unokáknak, merre van az előre. A mi munkánk kulcsai a nők. Mert ha őket nem vonzza a tanulás, akkor a fiúkat sem érdekli. A kör - misztikus szimbólum. A körben mindenki egyenrangú, senki nem szorul a hátsó padba. És hogy az újságolvasás miért fontos? Ezek a gyerekek semmit nem olvasnak. Nem boldogulnak a tankönyvvel, nem tudnak információt kiszedni a szövegből, alapfogalmakkal sincsenek tisztában, nem világos számukra, mi a kontinens, az ország, a település. Az újságolvasással, és az olvasottak értelmezésével nagyon gyorsan, hónapok alatt ki lehet őket mozdítani ebből a félanalfabéta állapotból. A hír ugyanis az életük része, mert a tévé a legócskább putriban is reggeltől estig be van kapcsolva. Az emberi jogi perek elemzése felnyithatja a szemüket, többek között ezért lettünk az Amnesty International gyakorló iskolája.” Néhány száz romának sikerülhet a segítségetekkel legyűrni a szociális hátrányt. De vajon számít ez a sok százezer nyomorban élő cigányhoz képest?
,,Nem számokban kell mérni a hasznosságot. Az üzenet szélesebb körben hat, olyanokhoz is eljut, akiknek semmi köze az egészhez, viszont felelős állampolgárként szavazhatnak arról, legyen-e elkülönítés, kirekesztés, jogfosztás. Vagy arra szavaznak, hogy ha Európához akarunk tartozni, senkit nem hagyhatunk az út szélén.
