Ünnepélyesen fogadták a riói olimpiáról hazatért magyar csapat tagjait, közöttük a győzteseket, az éremszerzőket, akik nem csak maguknak, hanem az egész magyar nemzetnek is dicsőséget szereztek. Az eredmények részletes értékelésére természetesen sor kerül, de Borkai Zsolt, a MOB elnöke már kint Rióban nagyon elégedetten nyilatkozott a 8 aranyról, a 3 ezüstről és a 4 bronzéremről. Mint mondta: egy kicsit elmaradtunk a prognosztizált várakozástól, de lényegében tartottuk (királyi többesben) a londoni színvonalat, ezért, ha a következő években a felkészülésekben helyenként kisebb korrekciókra kerül is sor, az biztos, hogy jó úton haladunk, és erről az útról a jövőben sem fogunk letérni.
Kedves Elnök Úr! Divatos szóval élve kicsit túltolta a biciklit. Lehet, hogy Győrből így néz ki a helyzet, de innen Budapestről egész másképp, és nem csak én, hanem sokan mások is így látják. Mást ne mondjak, a miniszterelnök is megjegyezte, hogy a siker elsősorban a hölgyeknek köszönhető, és ez bizony nem okozott számára felhőtlen örömet. Mint tudjuk, csak egy legény, Szilágyi Áron maradt talpon. Ami pedig a hölgyeket illeti, a megszerzett 7 női aranyból 3-3 Hosszú Katinka (további egy ezüst is), illetve Kozák Danuta nevéhez kötődik. Ehhez még hozzávesszük, hogy a két versenyző felkészülése során külön úton járt, nem a válogatott keretei között végezte az edzéseket, hanem férjeik készítették fel őket sikerrel. Hozzáteszem azt is, hogy Hosszú Katinka annyira elszakadt a közös munkától, hogy sem a MOB, sem a MÚSZ vezetőivel még szóba sem volt hajlandó állni. Ha sarkosan fogalmaznék, azt is mondhatnám, hogy Shane Tusup és Somogyi Béla megmentették a magyar sportot egy óriási kudarctól.
Egyébként a londoninál kevesebb érmet, kevesebb pontot szereztünk. A nemzetek rangsorában a 9. helyről visszaestünk a 12. helyre.
A csapatsportágak sem teljesítettek: a kosárlabda, rögbi, kézilabda, labdarúgás ki sem jutott Rióba. Ezek a látványsportok évek óta kiemelt pénzügyi támogatást kaptak (költségvetés, szerencsejáték, TAO) a kormány jóvoltából. A vízilabda, melyet a világon nagyon szűk körben játszanak, éremesélyesként utazott ki Rióba, de sem a nők, sem a férfiak nem teljesítették a várakozást. Megjegyzem, hogy a kézilabdázók például a BL-ben vitézkednek (Győr és a Veszprém), de egyik szakág sem volt képes egy magyar válogatottat összerakni, és kijutni az olimpiára. Hogy is van ez? A fociról nem érdemes most beszélni (majd máskor teszem), mert kijutásra esélytelen volt. A 23 év alattiak eredményei nem érik el a nemzetközi szintet. Egyébként, Kedves Elnök Úr, ha elolvasná a sporttörvény ide vonatkozó szakaszait, abból talán megértené, hogy a MOB felel az utánpótlás-nevelésért, beleértve a magyar focit is. Még sok mindenről lehetne a teljesség igénye nélkül beszélni, így azokról a jelenségekről, döntésekről és tényekről, amelyek a magyar sport fejlődését akadályozzák.
Mindezek után az Ön által említett „jó útról” mégiscsak le kellene térni, persze ha lehet, Ön nélkül.
