Az ellenzéki pártok joggal kritizálják az Orbán kormányt, hiszen amellett, hogy lábbal tiporják a demokráciát, a kormányzásban is jelentős hibákat vétenek. Az ország helyzete sem gazdasági fejlődés tekintetében, sem a demokratikus intézmények működését illetően nem megnyugtató. A jelenlegi helyzet kialakulásáért azonban az ellenzék is felelős. 2010-ben a Fidesz kétharmados többséget szerzett, az ellenzéknek reálisan nem volt esélye a nyerésre, de jobb politizálással valószínűleg meg tudta volna akadályozni, a kétharmados többséget. Főleg az MSZP ludas abban, hogy nem mérte fel az ezzel járó veszélyt, és nem is tett érdemleges erőfeszítéseket annak elhárítására. 2010-14 között a Fidesz lépésről lépésre alakította ki hatalmi rendszerét (amelyet még idézőjelbe téve sem nevezhetünk nemzetinek és egyetértésinek), az ellenzék szinte bénultan figyelte az eseményeket, nem tudunk megemlíteni érdemi ellenállást részükről ebben az időszakban. A 2014-es választások alkalmával reális esély mutatkozott volna a kétharmados többség megtörésére, de az ellenzék részéről tovább folytatódott a gyámoltalan, enervált politizálás. A választások előtti egyeztetések - vagy inkább marakodások és alkudozások - még a baloldal szavazótáborában is felháborodást keltettek. Nem csoda, hogy megmaradt a Fidesz kétharmados többsége. Két év telt el a választás óta és semmi jele nem mutatkozik, hogy az ellenzék erőre kapna. Egyetlen lényeges esemény történt azóta: a Fidesz kétharmatos többsége megszűnt a veszprémi időközi választáson, bár ez sem teljesen az ellenzék céltudatos munkájának volt köszönhető, de részesei voltak a sikernek. Az idő halad, és nem tapasztalható előrelépés az ellenzék soraiban. A 2018-as választáskor a Fidesz minden eszközt be fog vetni, hiszen a hatalma megtartásáról lesz szó. A tét és a feladat óriási. Lehet, hogy nem sikerül nyerni, de a tisztes helytállás elvárható volna.