Anyám egészen biztosan nem háborodna fel azon, amin most háborgunk. A napokban került elő néhány fotó még a múlt század elejéről, amelyen anyám néhány barátnőjével vidáman hancúrozik a balatonszárszói strandon. Hát… nem sokkal többet mutattak akkoriban magukból a lányok, mint most azok a muszlim nők, akiket nem akarnak burkiniben beengedni a Riviéra strandjaira.
Az idősebbek még biztosan emlékeznek, amikor megjelentek a Balaton partján a bikinis nők, hogyan vágták hasra magukat e látványra a fiatal pasik, takarni, amit ilyenkor takarni illik. Erre jött a férfiak fürdőgatya „forradalma”: a két zsinórral oldalt megkötött fecske, ami jó esetben éppen azt a testrészt hangsúlyozta, amit korábban nem illet kiemelni. Ezt a nők nem hagyhatták szó nélkül, a bugyik tangára váltottak és lekerültek a melltartók. A még olyanabb alsókról anyósom egyszer azt merte mondani: már nem is bugyik, csak bajuszkötők. A férfinép zavarba jött, már nem volt mit levetni, következett az ellenforradalom: a bermudaként térdet verő fürdőnadrág.
Erre most itt vannak a burkinik. Ausztrál feltalálója 2008 óta több mint 700 ezer darabot adott el belőle a világ minden részébe. Vannak hindu és keresztény, mormon és zsidó megrendelői is, azok a nők, akiknek valamiért egész testüket fedő, de a mozgást nem nehezítő fürdőruhára van szükségük.
Mindez lehetne divat kérdése is, ha ebben a fokozottan ideges közhangulatban nem csinálnánk egy vacak fürdőcuccból is politikai kérdést. Ma még vallási megfontolásból viselik a muszlim nők, de nagy tételben mernék fogadni: mivel tiltják, rövidesen világdivat lesz belőle.
