Nemzeti ünnepünk fennköltségéhez a Nemzeti Nyomozó Iroda is hozzájárult, amennyiben államalapítónk napjának tiszteletére hozta ki, hogy nincsen Rogán-ügy, és nem is volt. Az ügyészség felügyelte nyomozás szerint nem keletkezett vagyoni hátrányt azzal, hogy belvárosi ingatlanokat jóval áron alul adtak el Rogán Antal polgármesteri regnálása alatt.
A hatóság arra az álláspontra jutott, hogy a vizsgált 11 ingatlan eladása nem okozott vagyoni hátrányt. A szakemberek ugyanis 10 esetben még alacsonyabb értéket is határoztak meg az ingatlanokra, mint amennyiért azok elkeltek. Tehát nyilván direkt drágán adták el, hogy aztán az új tulaj ne 100, hanem csak 80 milliót keressen, ha továbbadja. Így a rendőrség szerint hűtlen kezelés sem történhetett. (Gondolom, ez azt is jelenti, hogy az ügyészek haladéktalanul felülvizsgálják a Hunvald-ügyet, a VI. kerületi „panamát”, a moszkvai képviselet eladásának vádiratát, Sukorót, és egy sor más ingatlanbizniszt, amit nem orbánpárti politikusok nevéhez ragasztottak.)
A terebélyesedő lakótereket is feltaláló művész ügyei miatt Juhász Péter kerületi együttes képviselő tett feljelentést, meg még 11-en.
Ha nem tudnám, hogy de jure nincsen, elhinném, hogy létezik az ügyészségen egy Elutasítási Főosztály, ahol éles elmék, kemény koponyák naphosszat azon dolgoznak, hogy miféle érveket, kifogásokat találjanak. Mert azt mégsem írhatják minden feljelentésre, hogy „értsék meg, emberek, nekünk ehhez tilos hozzápiszkálnunk”.
Ezért aztán az is leírható – a Kúria ellenében -, hogy a kopaszok kizárólag törvényt tisztelni masíroztak a Nemzeti Választási Irodába. Hogy a portikbűnöző hazudik Rogánról, mert rossz bűnöző, de a vizovczkibűnöző igazat mond Rogánról, mert ő jó bűnöző.
Idáig jutottunk a korai rendszerváltó tézistől, mely szerint az én kommunistám szakértő, a te kommunistád bolsevik. A politikai mezőny ma kormányszinten osztályozott börtöntöltelékekhez viszonyítva határozza meg magát. (De a legszebb, amikor a tettes azért nem bűnös, mert „nem fogta át a tudata”, hogy lop, csal, hazudik.)
Csak látszólag térek most mellékpályára. Ha Magyarország olyan lenne, amilyennek a legfölső vezetése láttatni szeretné, akkor lenne benne rendes filmgyártás is. Nem, ahol parókakészítőből lett kaszinómutyista, egy romániai adóoptimalizáló minden celluloidkocka ura. Ahol a fő propagandista nem egy nyugdíjasrugdosó restaurátor. (Bár ami a Horthy-restaurációt illeti, ögyes…)
Pedig olyan ország is lehetnénk, mint az olaszoké volt a 70-es években. Ahol a társadalmi válság kellős közepén olyan filmek készültek, melyekre mi vének még emlékezhetünk. Például: A vizsgálat lezárult, felejtse el. Amiben a maffia és a politika összefonódása ellen harcoló főhőst bebörtönzik. Vagy az Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek - ugyancsak a korrupció elleni harcról. Esetleg: A rendőrség megköszöni. Ezek mind a politika és a rendőri szervek korrupciójáról szólnak.
Viszont ez olyan ország, ahol ilyen filmek nem készülnek. Ellenben itt mi valamennyien élőben, 3D-ben nézzük az efféle mozik alapanyagát.
De ha már film, politika és Magyarország. Emlékeznek az Amikor a farok csóválja… című amerikai mozira, Dustin Hoffmannal és Robert De Niroval? A Fidesz első kormányzása idején jelölték két Oscar díjra is. A történet dióhéjban: a választások előtt az USA elnöke szexbotrányba keveredik, mely csökkenti újraválasztási esélyeit. Tanácsadója, a hatalom szürke eminenciása kitalálja, hogy nagyobb botrány kell, mondjuk Amerika háborúban áll Albániával, mert ottani terroristák atombombát állítottak elő, hogy az USA-ban robbantsák fel. Egy filmstúdióban leforgatott „ háborús képsorokat” adnak le a hírműsorokban és ez csökkenti az elnöki botrány hírértékét. Az ötletgyárosok több dalt és egy háborús hőst is kreálnak. Az elnök népszerűsége az egekbe szökik. A producert végül a CIA elteszi láb alól.
Mintha mostanában éppen ilyen célú filmeket vetíttetnének nekünk - plakátokon is.
