Augusztus 19-én a kormányközeli napilapban „Semjén Zsolt visszahozná és kiterjesztené a boltzárat” címmel terjedelmes interjú jelent meg a miniszterelnök-helyettessel. Azt mondta: „a gazdasági tárca fél, vagy inkább negyed szívvel állt csak az ügy mellé, voltaképpen sose támogatták. A kampány lehetőséget adott volna az eredmények bemutatására, például arra, hogy mennyire megnőtt a hétvégi családi programok száma. Ráadásul én a szabad vasárnapot kiterjeszteném más ágazatokra is a munkavállalók védelmében.(…) Azt kell elérni, hogy a szakszervezetek is tűzzék végre a zászlajukra a kérdést. Mutassuk be a pozitív tapasztalatokat, és így győzzük meg az embereket.”
Mielőtt túlságosan elmélyednénk a fenti idézetben, szíves figyelmükbe ajánlom Semjén Zsolt tavalyi - a kiskereskedelmi üzletek bezárását követő - mondatait: „A család a családi boltban együtt van vasárnap. A cél tehát megvalósul. (…) Nézzük meg egy-két év múlva, hogyan vélekedik akkor a tapasztalatok alapján a társadalom a szabad vasárnapról. Szerintem a többség idővel támogatni fogja. Nézzük majd meg azt is, voltak-e elbocsátások. Biztos vagyok benne, hogy nem lesznek számottevőek, ha lesznek egyáltalán. (...) Mi viszont az örökkévalóságnak dolgozunk, tudunk várni pár évet.” (Mandiner, 2015. április 8.)
Tizenhat hónap telt el a két nyilatkozat között, és ugyanekkor tombolt tizenhárom hónapig a boltzárlat. Fogadjuk meg a miniszterelnök-helyettes tanácsát és próbáljunk meg gyorsmérleget készíteni.
A kormány második embere ma már elismeri, hogy a kereskedelem szakmai felügyeletét ellátó gazdasági tárca soha nem támogatta meggyőződéssel az intézkedést. Engem még utólag is megnyugtat, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium (NgM) hozzáértő munkatársai érezték és tudták: az értelmetlen boltzárlat elrendelése racionális érvekkel nem támasztható alá. Sajnos csak nehezen kódolható passzivitással jelezték, hogy elhibázott volt az idevonatkozó kormányzati, majd később parlamenti döntés. Az persze továbbra is elkeserít, hogy a szakma álláspontját és megoldási javaslatait durva mozdulattal félrelökték, az érdekeltek véleményét (vásárlók, munkavállalók, vállalkozók) semmibe vették.
A családi boltban a család tényleg együtt van, ezzel a fajsúlyos miniszterelnök-helyettesi megállapítással nehéz vitatkozni, de mégis kell. Mivel a bornírt jogszabály a munkaviszonyban foglalkoztatott alkalmazottak beállítását a kisboltok esetében is szigorúan tiltotta, maradtak a szakképzett és szakképzetlen családtagok: nagypapa, nagymama, unoka. Több üzlet tulajdonlása esetén a „boldog” vasárnapi együttlét egyébként sem valósulhatott meg, hiszen minden közvetlen hozzátartozónak más-más egységben kellett húznia az igát. Az, hogy megfelelő számú közvetlen rokon hiányában az 5-10 kisbolttal rendelkező tulajdonosok ezt miként voltak képesek megoldani, az már nem érdekelte az örökkévalóságnak dolgozó pártembereket.
A család tehát látástól vakulásig robotolhatott a saját tulajdonú üzlet(ek)ben, míg a hatnapos, megnyújtott nyitvatartás következtében a munkaviszonyban dolgozó kereskedelmi alkalmazottak „orrvérzésig” túlórázhattak a nagyobb kereskedelmi egységekben. Az öt főnél kevesebbet foglalkoztató üzletekből 9000 dolgozó vesztette el a munkahelyét, 2500 kisbolt megszűnt egy év alatt.
A kormányt szemmel láthatóan nem érdekelte, hogy tavaly nyáron pénteken és szombaton a Balaton és a Velencei-tó melletti bevásárlóközpontokban hatalmas volt a zsúfoltság, az üdülőtelepi kisboltok viszont a hét utolsó napján nem tudtak korrekt árakon, színvonalas szolgáltatást nyújtani az egyre ingerültebb bel- és külföldi turistáknak.
A vasárnapi boltzár más ágazatokra való kiterjesztésével kapcsolatban kénytelen vagyok ismétlésbe bocsátkozni. Többször elmondtam, hogy Magyarországon a hét utolsó napján 1,1 millió ember dolgozik az üzleti szektorban és a közszolgálatban. Miért a bolti kiskereskedelmet jelölték ki első áldozatnak? Az is lehet, hogy sorra kerül a vendéglátás, a szállodaipar és a mezőgazdaság is?
A magyarok 70 százaléka szívből utálta a vasárnapi tiltást, a témakörrel kapcsolatos véleményük stabil és megalapozott. A polgárok persze megtanultak hat nap alatt vásárolni, de egy pillanatig sem fogadták el az erőszakos, ésszerűtlen és kényelmetlenséget okozó szabályozást. Egyéves huzavona után kora tavasszal a Kúria jóváhagyta az idevonatkozó népszavazási kezdeményezést, és láss csodát, az ostoba regula kiagyalói és támogatói azonnal visszakoztak és a boltzárlati törvényt pillanatok alatt hatályon kívül helyezték. Azért az mókás, hogy ezek után most azt nyilatkozza a miniszterelnök-helyettes: „mutassuk be a pozitív tapasztalatokat, és így győzzük meg az embereket.” Miről is?
A hivatkozott interjú alapján úgy tűnik, hogy Semjén Zsolt a hétvégékre be szeretné zárni a boltokat és az országot. Nekünk – a Liga Szakszervezeteknek, a Magyar Szakszervezeti Szövetségnek és a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének – ennél sokkal jobb elképzelésünk van: törvény kötelezze a munkáltatót, hogy a jelenlegi egy helyett két vasárnapi pihenőnapot biztosítson havonta a bolti kiskereskedelemben dolgozók számára. A vasárnapi munka kötelező elrendelhetőségét a törvény munkavállalónként évente 12 napban határozza meg, e felett vasárnapi munkára csak a munkáltató és a munkavállaló közös megegyezésével kerülhessen sor. A gyermekét egyedül nevelő szülőt pedig csak önkéntes alapon, kizárólag saját kérésére lehessen berendelni a hét utolsó napján.
Fenti javaslatunkat a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán szeretnénk megvitatni. Tárgyalási szándékunkat 2016. augusztus 19-én hivatalos formában is jeleztük a Nemzetgazdasági Minisztérium munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkárának, annak reményében, hogy egy életszerű és tisztességes háromoldalú - kormány, munkavállalók, munkaadók - megállapodás keretében tudjuk meghatározni a hétvégi kiskereskedelmi munkavégzés és bérpótlék-fizetés szabályait.
Őszintén remélem, hogy időszerűtlenné válik a KDNP-t Talleyrand Bourbonoknak címzett mondásával illetni: semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek?
