Nemrég, Óbudán járva meglátogattam az egykori téglagyár helyén álló emlékművet. Ezt kevesen ismerik, sokan nem is tudják, mi történt ott. 1944 novemberében nyilas "testvéreink" (ők nevezték magukat így) itt gyűjtötték össze a zsidókat, akiket valamiért nem akartak a Dunába lőni, inkább gyalog terelték őket Ausztria felé. Az eredményen ez nem változtatott, az úton rengetegen haltak meg a szokatlan fizikai terhelés, a zord időjárás, az ellátás hiánya és a kísérők kegyetlenkedései nyomán. Sokakat agyonlőttek, amikor nem tudtak tovább menni. Az üzemen kívüli téglagyár körkemencés rendszerű volt, a téglaégető fülkékben a nyilasoktól várható színvonalon helyezték el az embereket - mindent használhattak, amit magukkal hoztak. Anyám és anyósom is megjárta e helyet, anyám egy svájci Schutzpass révén kiszabadult, és három nap múlva hazakerült a Wahrmann (ma Victor Hugo) utcai védett házba, ahol akkor laktunk. Anyósom rosszabbul járt: eljutott a Lichtenwörth lágerébe, ahonnan hónapok múlva, csontig lefogyva jutott haza. Az emlékhely a Bécsi úttól 10 m-re van, kevesen veszik észre. A kőtömb felirata ismerteti az ott történteket, mellette két fémtáblán 120 név olvasható. Nem tudni, ők itt haltak-e meg, vagy a bécsi országúton. A névsor aligha teljes, nyilván ők ismertek a sok ezer közül, akiket ide koncentrált a nyilashatalom. A kőtömb peremén zsidó szokás szerint kavicsok sorakoznak - egyesek mégis látogatják e helyet. Hasonló tömeggyilkosság színhelye volt az ukrajnai Kamenyec-Podolszkij is, ahová Horthy idején, 1941-ben, deportálták a "rendezetlen állampolgárságú" zsidókat, ott 18-20 ezer embert öltek meg. Erről ma Pesten csak a Rumbach utcai zsinagóga falán lévő táblán lehet olvasni, egykor itt gyűjtötték össze a fővárosban azokat, akiktől meg akartak szabadulni. Ideje lenne, hogy a történelmi igazság (Veritas!) nevében e mártíroknak is méltó emlékhelyük legyen. Jó lenne, ha valamely zsidó szervezet kezdeményezné egy emlékmű létesítését.