Tudta? Egészen új értelmet nyert a kormány kérdése; egyszerre provokál és irritál, bosszant és idegesít. Főként persze az a mindent elöntő mennyiség, amellyel a kabinet operál; ha valaki például Ferihegy felé autózik, legalább ötven ilyen óriásplakáttal találkozik. (Egyébként is: Orbán, vagy a tanácsadói úgy gondolkodnak, olyan számban kell az emberekre zúdítani a politikai üzeneteket, hogy azok kikerülhetetlenek legyenek. Ennek megfelelően használták az olimpiai közvetítéseket is, részint az Egy perc nevű agymosó hírekkel, másrészt az óriásplakátokra rímelő reklámokkal.)
Amúgy sokat töprengtem azon, vajon miért vállal fel a kormány tudatos törvénysértést? Hiszen a népszavazás kampányát, hivatalosan, csak ötven nappal a referendum előtt lehet megkezdeni, itt azonban már hosszú ideje zajlik a – mi is? És itt érkezünk el újra a fideszes gondolkodás lényegéhez: nem azt kell keresni, hogy mit engednek meg a jogszabályok, hanem milyen jogszabályokat kell alkotnunk ahhoz, hogy az ne ütközzön paragrafusokba. Ennek egyik módszere, amit a Fidesz előszeretettel alkalmaz: keresztülverni – mit verni, könnyedén átcsúsztatni! – az országgyűlésen az akaratunknak megfelelő előterjesztést, a másik megoldás a nyelvi zsonglőrködés. (Van persze egy harmadik megoldás is, de erre később visszatérek)
Mert mit is mond a kormányzat azokra a vádakra, amely szerint a kampány törvényt sért? Nos, egy egyszerű válasszal söpri le magáról a támadást: ők nem kampányolnak, tájékoztatnak. Tudta? Amit lát, hall, az nem több, mint információ átadás, a nagyközönség, a tudatlan nép felvilágosítása. Ugye nem tudta? És ugye azt sem tudta, miért választott ilyen primitív formát és szöveget Orbán és csapata? Feltehetően pontosan ezért, hogy ha bárki törvénysértéssel hozakodik elő, netán bírósághoz fordul, azzal lehessen ellenérvelni, hogy ez tényleg csak tájékoztatás. Hiszen éppen ezt a célt szolgálja a vezető szlogen, elmondani azt, amit eddig az emberek nem tudtak, vagy nem biztos, hogy tudtak.
Rafinált! Mindenesetre arról tanúskodik, hogy a Fidesz előre gondolkodott, számítván az esetleges támadásokra olyan szöveget szerkesztett, amelyről nyelvtanilag is elmondható, nem kampány, felvilágosítás. Igaz ugyan, hogy szerepel a plakátokon, egyéb hirdetéseken, hogy ezt a "felvilágosítást" az október 2-i népszavazáshoz köti, de arra is rá lehet húzni, hogy az pusztán egy fontos esemény dátumának rögzítése.
Mert persze mindenre mindent rá lehet húzni, és ez nagyjából csaknem valamennyi ügyben meg is történik. Mármint az a bizonyos nyelvi bravúroskodás, amelyet minden Fidesz által kinevezett potentátnak kötelező megtanulnia. (Hadd emlékeztessek Patyi András válaszára éppen ebben a most pertraktált ügyben: a Nemzeti Választási Bizottság elnöke, nem mellesleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora, a kampány törvénysértő voltára azt találta mondani, hogy mivel az a kampányidőszakon kívül esik, ezért az NVB-nek nem lehet kompetenciája ennek megítélésében. )
De vajon ez tényleg nyelvi bravúr, vagy egyszerűen csak hülyének néznek, mint rendesen? És itt lép be a harmadik megoldás: foglalj el minden fontos pozíciót, nevezz ki oda párthű embereket, azonnal tudni fogják mi a dolguk. Ha elfogy a nyelvi zsonglőrködés összes muníciója, azzal sem kell törődni, csak megfelelő módon dönteni. A megfelelő módot pedig ezek az emberek tudják; van az a pont, amikor már nem kell – mert nem lehet – magyarázkodni, elegendő a megfellebbezhetetlen ítéletet kihirdetni. Lett légyen szó professzorról, azaz rektorról, vagy rendőri vezetőről, netán az ügyészség uráról, mindegyik útját foga állni a tisztességes jogérzék által diktáltaknak. Egyik sem fogja azt mondani, nem ezt már én sem vállalom.
Vajon tudtuk-e – hadd legyek stílszerű -, hogy az Orbán-rendszer így fog működni? Tudta-e, hogy ha a Fidesz egyszer – újra – hatalomra jut, semmiféle erkölcsi skrupulusa nem lesz, mindig és mindenből ők akarják nyerni a legtöbbet. Tudta-e, hogy az egész hatalmi rendszer gátlástalanságba torkollik, és a demokratikus paravánok mögött egy „minden hatalmat a szovjeteknek” típusú és gondolkodású társaság húzódik meg? Tudta-e, hogy olyan vezetése lesz az országnak, ahol minden fontos beosztást újra politikai alapon osztanak ki, és vajon tudta-e, hogy negyven év diktatúra után ezekhez a beosztásokhoz fognak találni megfelelni akaró partnereket? Tudta-e, hogy mindig lesznek olyanok, akik tökéletesen kiszolgálják a rendszert? És tudta-e, hogy cserében megvan a jutalom is? Tudta-e, hogy a hála nem pusztán a jó beosztásban, hanem pénzben is kifejeződik?
Tudta-e, hogy a Fidesz a székház ügy óta (1993) kicsit másként viszonyul a megszerezhető javakhoz? És tudta-e, hogy tagjai ennek megfelelően viszonyulnak egymáshoz; nyújtanak egymásnak védelmet, vagy éppen baráti segítséget? Tudta-e, hogy ez a rendszer már kinőtte az élni és élni hagyni filozófiáját is? Itt már csak a mi létezünk elve érvényesül. Ha kiszolgálsz - velünk tarthatsz. Ha kiszolgálsz - juthat neked is. Előbb kicsi, aztán nagyobb. S amíg nem árulsz el, addig gondoskodunk rólad, bármi történjen is.
Tudta, hogy ez így működik? Tudta, hogy Mengyi Rolandot is kimossák majd a szarból?
Tudta, hogy, amit idáig olvasott, az csak egy tájékoztató volt?
