Juhász Anna;Hadik Kávéház;kulturális menedzser;művészeti estek;

Van egy határ, ahonnan mindenki a saját útját tudja végigjárni FOTÓ: TÓTH GERGŐ

- Juhász Anna jelszava: irodalom

Juhász Anna irodalmár évek óta sikeres művészeti esteket tart a főváros történelmi kávéházaiban. A felújított Hadik Kávéházban szeptember 7-én Esterházy Péterre emlékezik az író pályatársaival, barátaival. A rendezvényre néhány nap alatt le kellett zárni a regisztrációt, olyan sokan jelentkeztek. A szezonnyitó program mellett édesapjáról, Juhász Ferencről készít könyvet, párjával portréfilmet is tervez a néhai költőről.

Szeptember 7-én, a nyáron elhunyt Esterházy Péter Kossuth-díjas író személye előtt tisztelgő emlékesttel nyílik újra a felújítás alatt álló Hadik Kávéház. Buda történelmi kávéházában a Hadik Irodalmi Szalon hatodik éve töretlenül sikeres, ez jórészt az alapítónak, Juhász Anna kulturális menedzsernek köszönhető.

Az már most biztos, hogy a szezonnyitó esemény a megszokottnál is komolyabb érdeklődést vált ki. Amikor meghirdette az eseményt, két óra alatt százhúsz ember regisztrált az emlékestre. Most úgy néz ki, félezer érdeklődő van, közülük kétszázan biztosra jelezték a megjelenést. „A Hadikban tartott estjeimen mindig telt ház volt, hat éve rendszeresen százötven-kétszáz ember jelenik meg a beszélgetéseimen, néha a lépcsőkön ülnek. Életem egyik legjelentősebb eseménye, hogy irodalom jelszóval, az irodalom mentén tarthatok esteket, méghozzá nagy érdeklődés mellett” – mondja Juhász Anna lapunknak, éppen a Hadikban ülve. Örömteli izgalommal jegyzi meg, hogy úgy érzi: a kultúraátadás olyan megfogható pontja az életnek, ami mindennél erősebb.

Kreatív csapat élén

A sugárzóan szép és energikus Anna a kávéháztól hárompercnyi sétára, a Ménesi úton lakik, ezért számára a Hadik nem pusztán egy kávéház. Sőt, nem is csak munkahely, ugyanis rendre itt ebédel, vacsorázik, és ha tudja, itt bonyolítja megbeszéléseit is. Amikor 2010-ben megfogant a fejében az irodalmi szalon ötlete, felkereste Bosznai Tibort, a Hadik Ház művészeti vezetőjét. Bosznai támogatta a lelkes irodalmár elképzelését, helyszínt biztosított a rendezvényeknek.

Idővel kialakult az a kreatív kis csapat, amely Juhász mellett áll. Bonta Gáspár a legelső pillanattól olyan személy, akivel igazán együtt lehet gondolkozni. Grafikai munkákat, plakátokat tervez, éppen jövő héten debütálnak a Hadikkal kapcsolatos új arculati elemei. Bonta mellesleg szívügyének érzi az irodalmi szalont, olyannyira, hogy gyakran ő hajtja fel a támogatókat – legutóbb éppen a Szerencsejáték Zrt-t. „Gáspár nagyapja Segesdi György, a híres szobrászművész, aki három évvel fiatalabb az apukámnál, készített is róla egy gyönyörű portrét.

Gáspár édesanyja Segesdi Bori keramikus, ő az édesanyámmal ápol jó kapcsolatot. Én pedig Gáspárral barátkoztam össze. Aki kultúrával foglalkozik, pontosan tudja, hogy ez nem csak egy munka. Ez elhivatottság, ez hit, ehhez kell szenvedély. Nagy segítség, ha már a család, a hagyományok által belénk van oltva a kultúraszeretet, így könnyebb átvinni az üzenetet minden generáció felé” – meséli Juhász Anna. A nagysikerű estjeit létrehozó tömörülés tagjainak felsorolása nem lenne teljes, ha kihagynánk a felsorolásból az éppen megérkező Ott Annát, aki két éve, amolyan programkoordinátorként dolgozik a Hadikban.

Búcsú helyett folytatás

Nyilván adja magát a kérdés, mégis mire számíthat a közönség a szezonnyitó programon, az Esterházy Péter Kossuth-díjas íróra emlékező esten. „EP rettentően fontos ember volt apu számára, mondhatni szinte folyamatosan jelen volt a családban. Édesapám az Új Írás főszerkesztőjeként nagyon sokszor hozta a műveit a lapban. Ez egy nyílt kiállás volt a fiatal Esterházy mellett. Később Péter köszöntötte apámat a 80. születésnapján tartott ünnepségen; mi magunk is sokat leveleztünk” – meséli.

Ahogy Juhász Anna fogalmaz, édesapja, Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő és a magyar próza frissen elment nagyágyúja, Esterházy Péter életművének gondozásában is fontosnak látja azt a kérdést, hogy a fiatalabb generációk mit tudnak kezdeni egy jelentős életművel. Kérdés az is, hogy mit üzen egy mai húszasnak, harmincasnak Esterházy szövege, hogyan lehet a műveit értelmezni. Reményei szerint az őszi rendezvényen, vendégeivel közösen választ tud adni ezekre a kérdésekre is.

Több része lesz az estnek, kezdi ecsetelni a szervező-háziasszony. Mészáros Máté színművész Esterházy-szövegek felolvasásával készül. Radnóti Zsuzsa dramaturg, Örkény István özvegye arról fog beszélni, hogyan lehet az Esterházy-életműhöz illeszteni a színház szót. (Hiába mutattak be több Esterházy-drámát, kevesen beszélnek a szerző és a színház kapcsolatáról, csakúgy, mint a filmes adaptációkról.)

A kortárs-barát, Závada Pál író mellett jelen lesz Szüts Miklós festőművész, aki A bűnös című könyvön dolgozott az akkor már hasnyálmirigyrákkal küzdő alkotóval, ő a közös munka és a barátság szemszögéből idézi meg Esterházy alakját. A szomorú ünnepségen három fiatal író-költő is részt vesz. Grecsó Krisztián számára nagyon fontos volt „EP”, erre a műsorra az Élet és Irodalomban megjelent búcsúszövegének átiratával készül. Pion István költő a művész temetése után írt emlékezést, abból a műből is jól kivehető, mennyire megrendült Esterházy halálakor.

Simon Márton költő, akit Juhász Anna a fiatal kortárs nemzedék kulcsfigurájának tart, szintén kapcsolódik Esterházyhoz. De azt, hogy milyen módon, Juhász sejtelmesen elutasítja megválaszolni. Mint mondja, nem szabad mindent előzetesen elárulnia, majd emlékeztet a rejtett összefüggésekre. „Örülök neki, hogy mindig tudok kicsit mást mondani, mint amit az ember elsőre vár. Gyakran olyanokat is egymás mellé ültetek, akikről nem feltételezhető a kapcsolat” – közli.

Mivel rengeteg emberre lehet számítani az Esterházy Péterre emlékező esten, Juhász Anna bízik abban, hogy sikerül megnyernie az önkormányzat támogatását. Szeretné, ha a kávéház előtt lévő Gárdonyi tér és a Hadik terasz is a rendezvény része lehetne. Újbuda a város egyik legjobban fejlődő része, egyre nyílnak a képzőművészettel és irodalommal kapcsolatos helyek, tele van a környék galériákkal, folytatja. Reméli, azzal, hogy az irodalmi szalonja már évek óta nagy érdeklődés mellett működik, bizonyított a kerületvezetésnek is.

Ne féljünk a haláltól

Az életigenlő, bölcs felfogás arról, hogy nem éri meg félni a haláltól, Anna édesapjától származik, akárcsak leánya művészeti érdeklődése. A decemberben elhunyt Juhász Ferenc az ország első számú költője volt, művészetére sok minden hatott, leginkább a kép. Ahogy annak többször hangot adott, két legjobb barátja, Csernus Tibor és Hantai Simon festőművészek voltak. Művészetet létrehozó szülőként evidens volt számára, hogy lányait, Annát és az egy évvel idősebb Esztert vasárnaponként múzeumba vitte.

Gyakran vendégeskedtek náluk képzőművész barátok, de Juhászék is sokszor látogatták művész barátaikat. „Egy gyermek számára először nem feltétlenül otthonos egy múzeum, de egy idő után elkezdi értékelni a kiállított műveket. Így történt ez nálam is. Szabályosan beleivódtak a belső látásomba a képek, így egész életemre meghatározó vágy alakult ki bennem a képiségre. Sokszor jártunk Hantai párizsi műtermében, Kass János festőművész pedig rajongott a nővéremért” – emlékezik vissza Anna.

Most, amikor itt ül szemben velem, azt a ruhát viseli, amit egy évvel ezelőtt, augusztus 16-án édesapja 87. születésnapjára vett fel. Juhász Ferenc ekkor már beteg volt, tavaly nyáron szemműtétét követően kapott agyi infarktust. Születésnapi köszöntőjére – bizonyítva erejét és hitét –, saját lábán indult el az étterembe, ahol családja és barátai köszöntötték. Ez volt az utolsó szép emlék a család számára.

Juhász Ferenc halálát követően Anna a gyász heteiben számot tudott vetni eddigi életével. „Harmincöt éves vagyok, mégsem alakult ki olyan párkapcsolatom, ami tartósnak bizonyult volna...” Mielőtt még folytathatná, gyorsan közbekérdezek. Azért, mert édesapja volt a példakép? Nem egészen, válaszolja. „Addig, amíg élt, én hozzá voltam hűséges – a szó emberi értelmében. Mindig úgy éreztem, hozzá megyek haza, vele beszélem meg a dolgokat. Idős volt, talán ezért – hiába hangzik nyersen – sajnáltam másra az időt.

Különleges kapcsolatban éltünk mi négyen: a szüleim, Eszter nővérem és én. Csak mostanában jöttem rá, hogy én voltam az akadálya annak, hogy családom legyen” – mondja. Szerencsére, éppen édesapja halála után másfél hónappal megismerkedett Csáky Attila filmproducerrel, akivel azóta boldog szerelemben él. A férfi a közelmúltban nyitotta meg a Várfok utcában a Fest;tisztít Galériát, ahol Juhász Anna a festészet felé fordulhat.

Nem csak programszervező, hanem a tárlatmegnyitók, beszélgetések háziasszonya is. Akárcsak a Kieselbach Galériában, ahol két éve végez művészeti tevékenységet. Ő kezeli az intézmény Facebook felületét, rendszeresen oszt meg képekhez kapcsolódó verseket, beszélgetéseket szervez és vezet a galériában. Ült már egy asztalnál ott az irodalmi élet nagyságai közül Spiró Györggyel, Parti Nagy Lajossal, Bartis Attilával, a zenei vonulatból pedig Lukács Miklóssal, Lajkó Félixszel, Harcsa Veronikával és Micheller Myrtillel is.

A jövő: könyv és film

Ha még ez nem lenne elég, Juhász mindezek mellett a New York Művész Páholy vezetőjeként is dolgozik: Gasztrohagyományok egykor és ma a New York asztala körül címmel szeptember 12-én nyitja meg a New York Kávéház kultúrévadját. Már három éve vezeti az ottani esteket, a gasztronómia eddig mégsem került terítékre. Most ősszel azonban Wolf Andrással, a New York séfjének segítségével igyekszik bemutatni az egykori és a mostani étlap különlegességeit, azt, hogy mennyit változott az ízlés száz év alatt. De szóba kerül még az is, hogy mit tudnak kezdeni a mostani szerzők a régi írók ételeivel.

Ahogy Juhász Anna közvetlenül és szenvedéllyel beszél a munkájáról, az egészen különleges esszenciával bír. Ha hazamegy, az édesapjáról szóló életrajzi köteten fog dolgozni, biztosít róla. Szeretné kihasználni azt, hogy irodalmár végzettségű, s azt, hogy alanya az édesapja volt. Több beszélgetést rögzített diktafonra a költővel, de kiválogatta a Pilinszky Jánossal és Tamási Áronnal közösen folytatott levelezéseket is.

„A versek elemzése nem az én feladatom, viszont én olyat tudok mondani, amit csak a költő lánya tud. Irodalmárként, szinte édesapám kezét fogva tudok az életen és az életművön végigmenni, emellett a szerelmét, csalódásait, sikereit el tudom mesélni. Akár egy napját bemutatnám: a felkeléstől a munkán át a délutáni szerelmeskedésig, majd azt, hogy értünk jött az iskolába, a családi vacsorát és minden egyebet. Persze, van egy határ, ahonnan mindenki a saját útját tudja végigjárni” – fogalmazza meg.

Ugyanez a megmutatni, de nem kitárulkozni elv jellemezte az Élő búcsú című nagyszabású tárlatot is, amelyet Juhász Ferenc életére emlékezve mutatott be a Kieselbach. Remélhetőleg, a kötet hasonlóan ütős lesz, csakúgy, mint Csáky Attila és Juhász Anna a költőről szóló különleges portréfilmje, amely jelenleg előkészítési fázisban tart.

Névjegy
Juhász Anna irodalmár, kulturális menedzser 1980. november 24-én Budapesten született. Juhász Ferenc költő három gyermeke közül a legkisebb, édesanyja dr. Kilián Katalin orvos.
Az ELTE bölcsészkarán magyar nyelv-irodalom szakon végzett, emellett párhuzamosan járt a római La Sapienza Egyetemre, szakdolgozatát az olaszországi magyar emigrációból írta.
Huzamosabb ideig élt az olasz fővárosban, ahol egy ideig a Római Magyar Akadémia telefonos ügyintézőjeként és a vatikáni magyar nagykövetség programvezetőjeként dolgozott.
Miután hazatért, hat éven keresztül a Magyar Könyvterjesztők és Könyvkiadók Egyesülésének munkatársaként a nemzetközi és hazai könyvvásárok szervezőjeként tevékenykedett.
2010-ben alapította meg a Hadik Irodalmi Szalont a budai Hadik Kávéházban, itt egy nyári hónapot leszámítva havonta tart művészeti esteket.
A Centrál Kávéházban is rendszeresen szervez és vezet műsorokat, továbbá a New York Művész Páholy vezetője.A műsorvezetés mellett az írással is foglalkozik. Elbeszélései jelentek meg antológiákban, internetes platformokon. 2013-ban került a boltokba a Szikora Róbert zenész életéről szóló Szikora Róbert - Ünnep című kötete, amely aranykönyv fokozatban részesült. Juhász szerkesztette Vásáry Tamás Kossuth-díjas zongoraművész Üzenet című önéletrajzi kötetét.

Kilencvenkét éves korában meghalt Arthur Hiller kanadai filmrendező, az 1970-es év legnagyobb kasszasikere és minden idők egyik legromantikusabb filmje, a Love Story rendezője - írja a hirado.hu az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (AMPAS) közleménye alapján.