A harcterek helyzetét nem az jellemzi, hogy a párisi „Temps" izgatott hangú vezércikkben uszítja a semleges államokat — „Itt az utolsó, a döntő pillanat!" —, hogy véleménye szerint, a most következő hat hét letelte után „a megkésett beavatkozás nem hozhat lényegesebb eredményt...", hanem a harcterekről szóló hivatalos jelentések, az ellenségesek is, leginkább ezek.
A jelzőknek, kifejező katonai műszavaknak, stratégiai megállapításokra alkalmas mondatoknak egy-két napi pihentetése után, íme, minden jelentés szinte lüktet a haditevékenység minél erősebb jellemzésétől. Az antant vezérkari jelentései — mind! — nagy sikereket akarnak elkönyvelni (nagy területnövekedést, óriási fogolyszámokat az orosz, új, sikeres offenzíva megindítását és folytatását az eddig meglehetősen szerényhangú francia, új, eredményes támadásokat az olasz); és a német és osztrák-magyar vezérkarok jelentései is, habár a védekezésre való, de eredményes és nagyjelentőségűnek éreztetett harctéri munka torlódását, súlyosságát emelik ki.
Idegen csillag lakója, ha lekerülne a földre, elbámulhatna e hivatalos,- tekintélyes híradásokon. „Hiszen ezek mind győznek!" — mondaná és sajnálná magát, hogy nem érti a helyzetet..«
Valóban: minden harctéren nagyfontosságú események vannak. Ebben a papírhiányos és egyéb rosszakkal súlyosbított időben csak nagyon vázlatosan és nagyon halványan jellemezhetjük ezeket.
A Görztől délre folyó Wippach és a Doberdótól kissé északkeletre eső Opaehiasella (Opaljesolo) között nagy tömegekben ötször rohanták meg az olaszok a monarchia csapatai új védőállásainak e, déli részeit.
Amint a Görz kiürítését követett olasz támadások mind, ez a legutóbbi is eredménytelen maradt. Az új védőállások itt is, Görztől északra is, Görz és Wippach között is állják a vad rohamokat.
Népszava 1916. augusztus 18.
