Nagylelkű volt, olyan sztárokat közvetített, mint a német Jonas Kaufmannt, korunk egyik szuper tenorját, aki egyaránt otthonos a klasszikusokban és a romantikusokban. Meg vele együtt a skót baritont, Bryn Terfelt, az ugyancsak Mozart hősöket ábrázoló művészt, akitől egyáltalán nem idegen Verdi és Puccini se.
Ami viszont az operabarátok nagy részének még kevésbé ismert, két hölgyet is, a német drámai szopránt, Anja Harteróst és az orosz mezzoszoprán Ekaterina Gubanovát. Mindketten úgyszintén világsztárok, gyakori vendégei a New York-i Metnek, a milánói Scalának, a londoni Covent Gardennek és a többi szentélynek. Harteros Tosca imája és Gubanova Nedda áriája a Parasztbecsületből önmagában varázslat volt. És természetesen Kaufmann ihletett pianóval előadott Cavarodossi levéláriája a Toscából, meg Mephisto gúnyolódó kacagása Gounod Faustjából Terfellel.
Egyik művész se kevésbé remek a másiknál, az estének mégis kevésbé meglepetése, inkább plusz ajándéka volt Terfel páratlan humora. Ez a testében „túlmérezett” bariton nem átallotta igénybe venni páratlan képességét, a kellően alkalmazott ripacsságot sem. Ilyen volt már az a bizonyos Mephisto-kacaj is, de a Hegedűs a háztetőn musicalból elénekelt, eltáncolt Tevje-dal, az Anatevka, a művészet csúcsa volt.
Bebizonyította, hogy a színpadi ripacskodás egyáltalán nem bűn és megvetendő, éppen ellenkezőleg, ajándék a nézőnek, aki élvezni és méltányolni tudja. És ráadás a nemzetközi sztár szép francia kiejtése is, mert egy skóttól Tevje angolsága csak a világ legtermészetesebb teljesítménye. A zenei színpadon az eredeti szövegkönyv, a nyelv használata az utóbbi évtizedek egyik meglepetése. Még akkor is, ha a DVD kiadványok már katalán és kínai föliratokkal is kedveskednek.
