Mint a régi viccben. Csakhogy most ezt a kérdést Orbán Viktornak kell feltennie, természetesen magának. Egyelőre működik a divide et impera, egyelőre érvényesek a megalomán tervek, amelyeket éppen e fenti elv szem előtt tartása miatt szinte kivonnak az amúgy felduzzasztott államigazgatás köreiből, a Központi Statisztikai Hivatal rendszeresen álságos adatokat közöl az árszínvonal csökkenéséről, amiről már a hetvenes években kabarétréfákat gyártottak Verebes István és barátai.
Kikkel is van körülvéve? Rogán Antal, aki kizárólag a magyar ügyészség lapulásának köszönheti, hogy egyre feljebb és feljebb kerül a magyar közélet fórumain, ügyesen sakkozik a rendőrséggel is, ahol véletlenül elveszítik a rá nézve terhelő technikai eszközöket, nem kell más hozzá, csak egy összekacsintás, a rendőrtiszt, aki elveszítette az adatokat, jelentést ír az ügyről, de hát az ilyesmi mindenkivel előfordul.
Ki van még? Természetesen Matolcsy, aki királyságot épített fel a királyságon belül. Körülveszi magát befolyásos, vagy befolyásosnak látszó emberekkel, törvényen kívüli alapítványokat talál ki, hogy pénzt menekíthessen, ingatlanokat vásárol, illetékes urak feleségét és családtagjait alkalmazza, saját feleségéből polgármestert csinál: Szövődik tehát a háló, egyre szorosabbra és egyre tudatosabban, mindent megenged magának szabályokon és a jó ízlés határain innen és túl: Kerüli a médiát, helyette olyan szerencsétlenül nyilatkozó szekundásai jelennek meg, mint Fekete Zoltán, aki maga sem tudja, hány munkahelye van, és az ott betöltött állásaiért kap-e fizetést. De hát ez sem számít, mindenkit megtart háló.
És van még egy dolog, amit a kormányzat, úgy fest, se kiköpni, se lenyelni nem tud, és nem is akar: úgy hívják, hogy kiskereskedelem. Egy ma már általuk is ostobának tartott döntéssel elrendelték a vasárnapi nyitvatartást, majd, amikor már szorult a hurok, egy nap alatt visszacsinálták az egészet. Felkészületlenül hagyták azokat a vállalatokat, akiket ez érint. Nem számít. Semmi sem számít. Nem tartott sokáig a nyugalom, most újabb változás készül, ezúttal a kisboltokat érinti majd valami, amiről senki sem tudja, hogy mi lesz az, és még változhat is az elkövetkezendő hetekben, ahogyan ezt már szintén megszokhattuk. Egyedül Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára tesz úgy, mintha tudná, miről beszél, gyanítom, neki kellene valamiféle ellensúlyt képviselnie a kormányzati kanyarokban, de nem teszi.
Na, ki van még? Van még Kövér László, aki mindig úgy érzi, kimarad valamiből. Az ő világa a magyar demokrácia játéktere, de ez kevés, ezért megpróbál néha meglepő nyilatkozatokkal kavicsot dobni a magyar politika állóvizébe, komoly hullámokat azonban nem tud generálni. Hol lehet a helye? Talán valamilyen minisztérium élén? Úgy fest, mint egy olyan ember, akit már semmi sem szórakoztat. Most éppen lakásgondjait igyekszik megoldani egy Balassi Bálint utcai épülettel, amit talán alagút köt majd össze a munkahelyével. Feltehetően külön liftet is kap majd, nyilván helyet kell adni a jelentős létszámú biztonsági személyzetnek, arról meg nem is beszélve, hogy három hónapra lezárják a Kossuth téri metrómegállót.
Végül is, ha a házelnökről van szó, ez igazán nem nagy dolog.
