Ez a szólás-mondás terjedt el az idősebb Knézy Jenőről. Vitray fegyverhordozójaként tűnt fel, néha tévedett, de személyisége olyan megnyerő volt, hogy elnéztük neki. Akkor terjedt el ez a szállóige, amikor valaki a lényegről megfeledkezett. Igazán őszintén sajnáltuk, amikor meg kellett válnunk tőle, valahogy hiányzott. Bíztunk abban, hogy a fia, ifjabb Knézy majd a nyomdokaiba lép. Ami a riporteri képességét, szaktudását illeti, nem is csalódtunk. Vele más problémánk van. Én nem emlékszem arra, hogy édesapja nyíltan "politikai ölbe" fektette volna fejét! Egy sportriporternek nem feladata, hogy nyíltan kifejezze politikai irányultságát, az meg egyenesen katasztrófa, ha e mellett még agitál is, és amikor ezért kérdőre vonják mellébeszél, magyarul hazudik. Hogyan fogunk ezután hinni neki?
Nem ő az egyetlen, aki nyíltan Orbán elvárásának igyekezik tökéletesen megfelelni, nekem úgy tűnik ez fontosabb szempont, mint a riporteri tudás, felkészültség. Az egész olimpiai közvetítés erről szól. Világossá vált, Orbán miért az olimpia után tűzette ki "népszavazását". Milyen sportot imádó az, aki az olimpiát saját politikai céljainak elérésére használja? Aranyszabály, hogy a közvetítéseket sokféle politikai nézetű ember nézi, kikapcsolódni akarnak, szórakozni, feledve a napi gondokat arra a kis időre legalább, nem politikai agitációt hallgatni. Azok a riporterek, akik belépnek ebbe a politikai kalitkába soha nem tudnak onnan szabadulni. Mi lesz Orbán bukása után velük? A bélyeg rajtuk marad. Fiatal emberek, vannak közöttük tehetségesek is. Kár értük.