Washington Post
A Putyin-Erdogan találkozó kapcsán az amerikai lapban éles hangon bírálják azokat az intézkedéseket, amelyeket a török vezető a puccs leverése után elrendelt. Úgy látják, ez nem az erő jele. Ilyen módszerekhez sokkal inkább azok a diktátorok folyamodnak, akik paranoiások, vagy félnek, vagy elszigeteltnek érzik magukat. A diktátorok tartanak a talpnyalók kétszínűségétől, éppen ezért szövetségesekre is szükségük van, de nem olyanokra, akik bírálják őket. Ezért kereste a török elnök orosz kollégája társaságát. Mind Putyin, mind Erdogan tisztában van vele, hogy a lakosság nagy része nem kedveli őket, hogy az értelmiségiek soha nem állnak melléjük, tudják, legnagyobb ellenségük nem egyszerűen a demokrácia, hanem a jogállam, az igazságszolgáltatás függetlensége, a sajtószabadság, az emberi jog. Az, hogy leültek egymással, azt mutatja, a diktátorok a diktátorokat választják minden mással szemben.
