A tulajdonrész eladásáról szóló közlemény a Magyar Időkben jelent meg, a közlés szerint a két tulajdonos most úgy ítélte meg, hogy „a tavaly nyáron megfogalmazott célok teljesültek, Sánta pedig a jövőben más közéleti- és média szerepvállalásban kíván részt venni", erről azonban további részleteket nem közöltek.
A lap próbált érdeklődni Sánta Jánosnál a tranzakció részleteiről valamint jövőbeli terveiről, de a megkeresést azzal hárította el, hogy „minden le van írva a közleményben".
A Magyar Idők a közleményben azt írta, hogy Sántának köszönhetően „egy nagyon nehéz időszakon jutottak túl." Ez a cégbírósági adatokból is kitűnik: 2015-ben a kormánylapot kiadó cég 872 milliós árbevétel mellett 343 millió forint veszteséget termelt.
A lap emlékeztet, hogy a Fidesz dohányipari jogszabályainak legnagyobb haszonélvezője, a trafikpályázat legnagyobb nyertese, Sánta János közvetlenül a Magyar Idők tavaly őszi megalapítása után szállt be a cégbe.
A trafikkirály tavaly nyáron nyilatkozott a Figyelőnek arról, miért lett résztulajdonos a Magyar Időkben (anno Napi Gazdaságban). Sánta akkor úgy fogalmazott, hogy Orbán Viktor az EchoTV-ben egy interjúban utalt rá, hogy jó volna, ha a jobboldali sajtót segítenék a vállalkozók. "Most adódott egy lehetőség, és mivel a gazdaság közelebb áll a szívemhez, úgy gondoltam, élek vele" - árulta el a Continental csoport elnöke, aki egyébként ebben az interjúban, de már korábban is többször is tagadta baráti kapcsolatát Lázár Jánossal. „Bármennyire mondogatják, hogy micsoda nagy barátság van köztünk, ez nincs így. Se rokoni szál, se közös vadászat nem köt össze minket. Mivel hódmezővásárhelyi cég vagyunk, amikor Lázár János polgármester lett, az összes többi helyi vállalathoz hasonlóan hozzánk is ellátogatott. Innen az ismeretség” - magyarázta a vállalkozó.
Az elmúlt néhány évben látványossá vált a jobboldali építkezés a médiapiacon, ami jócskán át is rendezte a korábban beállt egyensúlyi állapotot. Újságokat, tévéket, rádiókat vásároltak fel és adtak el, teljesen új lapokat alapítottak kormányközeli oligarchák, amelyek nagy része egyelőre az állami hirdetések köldökzsinórján csüng. Ennek egyik ékes példája a Magyar Idők is, ami hiába hozott össze 870 milliót lapeladásból és reklámokból, mégis 340 millióval a nulla alá csúszott az eredménye valószínűleg részben a beindítással kapcsolatos kiadások miatt.
