Balog miniszter nem is olyan régen elkészíttette az EMMI „politikai szótárát”, amelyben az apparátus számára kerülendőnek jelölt ki bizonyos szavakat. Szociálisan érzékeny keresztyén füle nem szívesen hallott például „szegényekről”, ehelyett az apparátusnak a „rászorulók” kifejezést kellett használnia. Most a „menekült” szó került indexre, a felügyelete alá tartozó intézményekben ugyanis elrendeltette a „migráns gyerekek” összeírását.
Balog miniszter lelki vezetőként megkérdezhette volna a miniszterelnöktől, ugyan magyarázza el neki, mi a különbség a migráns és a menekült szó tartalma között, de biztosan nem tette, mert ha a hivatali főnöke csak az egyik kifejezést ismeri, annak biztosan oka van, és neki igazán nem dolga ilyen ügyekben kotnyeleskedni.
Pedig, ha nem restellt volna kíváncsiskodni, akkor most tisztában volna vele, hogy azok, akik valamely fegyveres konfliktus, vagy üldöztetés miatt voltak kénytelenek elhagyni a hazájukat, azok a Genfi Egyezmény értelmében „menekültek”; míg azok, akik „csak” a jobb élet, magasabb jövedelem, tanulási lehetőségek miatt indulnak el (mint az a fél millió magyar Nyugat-Európába), azok a migránsok. Ha Balog miniszter fontos állami beosztásában nem felejti el eredeti hivatása lelkiismereti parancsát, akkor nem kér ilyen otromba jelentést Klikes beosztottjaitól.
Az egyik nyolcadik kerületi iskolában két napig azon vitatkoztak a sebtiben behívott tanerők, hogy a náluk tanuló több mint száz kínai és vietnami gyerekek, akik között vannak letelepedési kötvényesek is, most migránsok, vagy mi a csuda? Számolják össze őket, vagy ne számolják?
Gondolom, Balog miniszter feladványa „egyismeretlenes” egyenlet.
