A Bálványosi Szabadegyetemen fellépő magyar miniszterelnök már jó ideje nem annyira nemzetpolitikáról, sokkal inkább a világpolitikáról beszél. Legutóbb például az Európai Unió szerinte hamis önértékelését fejtegette, mondván, az egyébként is válságoktól szabdalt és leértékelődő Unió az „angolok” kilépésével megszűnt globális szereplő lenni, jó esetben is csak regionális szinten tekinthető tényezőnek.
Ez igaz, de nem újdonság. Az Unió eleve európai regionális integráció céljából született, és a regionalitás mindig is a bővítések alapkoncepciója maradt, soha nem ambicionálta a katonai erővel is alátámasztott globális hatalommá válást. Európai béketeremtőként a békés megoldásokat szorgalmazva, értékeivel, életminőségével, kulturális és humanitárius vonzerejével, kisugárzásával kívánt jelen lenni a világban. Gyarmattartó tagjai a múlt század hatvanas éveire feladták globális pozícióikat és igyekeztek feloldódni az Unió integrációjában. Több-kevesebb sikerrel, vitákban, visszaesésekkel, de sikeresen.
Kétségtelen, hogy a Brexit hatással lesz mind az Egyesült Királyság, mind az Európai Unió helyzetére, a világban játszott szerepére, mind a brit, mind az Unió kül- és biztonságpolitikájára. Keresni fogjuk a helyünket az új felállásban, nem kizárt, hogy az EU időlegesen kevésbé aktív lesz a globális színtéren. Csökkenhet az oroszokra nehezedő szankciós nyomás is, bár a merkeli külpolitika az elvi alapállást a gazdasági haszonelvűség elé helyezi. Ugyanakkor a közös kül- és biztonságpolitika nagy ballaszttól szabadulhat meg a britek kiválásával, hiszen az európai közös védelempolitika egyik fő akadálya a külön utas, a globális hatalmi ambíciók maradványaitól nehezen szabaduló London volt.
Az Unió a brit kilépés után is a világ legnagyobb kereskedelmi blokkja, s ezért globális szereplő marad. Továbbra a fejlesztési segélyek legjelentősebb elosztója, a globális környezetvédelmi diplomácia legfőbb hajtóereje lesz, és az is biztos, hogy világ biztonsága szempontjából a jövőben is a legfontosabb Európa stabilitása. Az Unió esetleges szerepvesztését nem a Brexit, hanem a magyar kormányzat által támogatott különutas és dezintegrációs tendenciák veszélyeztethetik.
Orbán Viktor Donald Trump amerikai republikánus elnökjelöltről és az amerikai elnökválasztásról tett kijelentései is megkérdőjelezhetők. Miniszterelnökünk szerint a republikánus jelölt győzelme volna jobb Európa és Magyarország számára, s ezzel a NATO és EU-tag Magyarország vezetője - egyedüliként a jobbközép politikusok közül - felsorakozott az európai szélsőségesek, Nigel Farage, Geert Wilders, Marine Le Pen, valamint Vlagyimir Putyin mellé, noha Trumpot európai politikustársai felkészületlennek, képzetlennek, alkalmatlannak, kiszámíthatatlannak és veszélyes populistának tekintik.
Egy olyan jelölt mellett tette le a voksát, akinek jelmondata - „America first” - egykor az ottani nácik szlogenje volt, s most eszerint igyekezne pozícionálni Amerikát a világban. Megkérdőjelezi a NATO alapjait és értelmét, atomcsapással intézné el az Iszlám Államot, kitiltaná a muszlimokat az Egyesült Államokból, és alapjában felmondaná az Egyesült Államok nemzetközi kötelezettségeit. Még kaotikusabbá tenné a világot.
Trump nem egyszerűen republikánus probléma. Vezetésével Amerikai nemzeti és globális veszély lenne, fenyegetés a világnak, Európának, Magyarországnak. Olyan biztonsági kockázat, amelyet aki támogat, maga is biztonsági kockázattá válik.
