Tavaly ősszel majdnem 10 ezer háztartást kerestek fel a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) kérdezőbiztosai, hogy a magyar lakosság lakáskörülményeiről, az utóbbi tíz évben a lakások számában és állapotában bekövetkezett változásokról szerezzenek átfogó képet.
1999 és 2003 után tavaly októberben és novemberben gyűjtöttek a népszámlálási kérdőíveknél sokkal részletesebb információkat, amikor megkérdezték a lakókat, mit gondolnak lakásuk állapotáról, volt-e az épületben vagy magában a lakásban felújítás az elmúlt évtizedben, terveznek-e bővítést vagy korszerűsítést az elkövetkező három évben.
A KSH elnökhelyettese, Németh Zsolt úgy fogalmazott a felmérés részleteit ismertető tegnapi tájékoztatón, hogy azért egy évtizedet vizsgáltak, mert a háztartások tíz évig képesek visszaemlékezni a korábbi állapotokra.
Ez az időszak azért is különösen izgalmas, mert az elején még a gazdasági fellendülés és a devizahitelezés felfutása határozta meg a lakáspiacot, a 2008-as válság után azonban a 90-es éveket is meghaladó mértékben zuhant a mélybe a lakásvásárlási- és építési kedv az országban – kezdte a részletes adatok ismertetését a hivatal lakásstatisztikai osztályának vezetője. Székely Gáborné hozzátette, hogy a 2013-as mélypont után tavaly ősszel már látszott a fordulat a használt lakások piacán.
A kormány néhány héttel a vizsgálat lezárása után jelentette be új lakáspolitikai intézkedéseit, köztük a családi otthonteremtési kedvezményt (csok), ami idén érezhetően megdobta az új lakások piacát, de ebből 2015-ben még semmi nem érződött.
A hazai lakásállomány mennyisége összességében nem sokat változott a 2003-as felmérés óta: 2,7 millió lakóépületben 4,4 millió lakás található, de ezeknek már majdnem 13 százaléka üresen áll, ami a rendszerváltás előtti aránynak majdnem háromszorosa. A települési és gazdasági szerkezet torzulásai vezettek oda, hogy már 560 ezernél is több lakás vagy ház lakatlan, mert nem ott van, ahol munkát találnának az emberek vagy nem olyan minőségű, hogy bárki bele akarna költözni.
Ezeknek az ingatlanoknak csak az ötödét próbálták meg eladni az utóbbi egy évben, többségüket sikertelenül, mert a vidéki kistelepüléseken annak ellenére nincs kereslet az üres családi házakra, hogy többségüket mindössze pár millió forintért kínálják. A vidék elnéptelenedéséről szóló híreket mi sem igazolja jobban, mint a KSH lakásfelmérése, amely kimutatta, hogy a községekben és különösen a falvakban a házaknak lassan a negyedében nem él senki. Ha 3 millió alatti áron kínálnak egy házat, biztosak lehetünk benne, hogy az utcában minden második ingatlantól meg akar szabadulni a tulajdonosa.
A felmérése viszont egyértelművé tette azt is, hogy a gazdasági válság haszonélvezői már olyan tömegben rendelkeznek kiadásra használható lakásokkal, hogy képesek voltak megfordítani a trendet: hosszú idő után az elmúlt években először csökkent a tulajdonosok által lakott lakások aránya. Sokan menekülési útvonalnak tekintették, hogy megtakarításaikat ingatlanba fektették, és azok a második, netán sokadik lakással is rendelkezők, akik nem a számukra használhatatlan örökségtől akartak megszabadulni, nem aggódnak sem az adószabályok, sem a nem fizető bérlők miatt, kiadják a lakásokat.
A magánbérleti lakások aránya így elérte a lakásállomány 6 százalékát és folyamatosan bővül, míg az önkormányzatok tulajdonában lévő, szociális célra hasznosítható ingatlanok aránya 3 százalék maradt. Ez azt is jelzi, hogy sem az önkormányzatok, sem az állam nem gondolkodnak a bérlakás szektor fejlesztésében, rábízzák a magánpiacra, hogy működjön közre a lakosság mobilitásának javításában.
Rengeteg lakásra költöttek jelentős összegeket az utóbbi években, egynegyedük, több mint egymillió otthon azonban ma is rossz állapotú. Ez utóbbi adat nagyjából igazolja a lakhatási szegénységgel foglalkozó Habitat for Humanity nyár elején nyilvánosságra hozott vizsgálati eredményeit. A nemzetközi civil szervezet lapunkban is ismertetett kimutatásai szerint Magyarországon 2,5 millióan élnek beázó, vizes, potenciálisan egészségkárosító lakásban, közülük legalább félmillióan gyerekek. Jellemző a túlzsúfoltság is, de a KSH valamivel jobb eredményt mért, mint a civilek, akik szerint a magyar lakosság 41 százaléka (a szegények 62 százaléka) él zsúfolt lakásban. A statisztikusok szerint ezeket az arányokat csak a nagycsaládosok közelítik meg, lakásaiknak 38 százalékát érzik zsúfoltnak.
Az elmúlt évek lakásfelújításainak többsége az energiatakarékosságot szolgálta és a költözések egy részét is az a tudatos döntés előzte meg, hogy megfizethető lakásban akarnak élni a kisebb jövedelemmel rendelkezők. Egyre gyakrabban jelenik meg az elmozdulás okaként a más településen megtalált munkalehetőség, és megállt a folyamat, hogy egyre magasabb korban hagyták ott a szülői házat a fiatalok. Most 27 és fél évesen keresik legtöbben az önállóságot és már nem csak akkor, ha tartós párkapcsolatot találnak.
A lakásfelmérés elkészítését a nemzetgazdasági tárca támogatta és a statisztikusok abban bíznak, pár év múlva is lesz valahonnan állami forrás a kutatásra, mert az összehasonítható adatokat csak így hasznosíthatják majd a későbbi kormányok is lakáspolitikájuk kialakításához.