Orbán Viktornak kerítésépítése védelmében elmondott tusványosi szózata reményt adott a Kárpát-medencében sínylődő hazai indiánoknak! („Azt látniuk kéne, hogy ebben a történetben mi vagyunk az indiánok!” O.V.) Megtudtuk, hogy a fekete bárány szerepünket elfelejthetjük, mára már a válságát élő Európa „főirányát” alkotjuk. Bizalmasan elárulta, hogy a NATO csúcson a bevándorlást pártoló Obamát hallgatva, lapult az asztal végén. Tőkés László püspök megvilágította elméjét, aki rámutatott arra a bibliai üzenetre „ne féljetek, harcoljatok”! (Nehémiás próféta) Megfogadta, mára már bátran beleszól az USA belpolitikai kérdéseibe is. Donald Trumpot a migrációval kapcsolatos nézetei okán javasolja az elnöki székbe. (Ezzel talán Hillari Clinton győzelmi esélyeit növeli.) Hangsúlyozta, hogy a „szabadegyetemi térben” „kényszer nélkül” elmondhatja, milyen dilemmák gyötörnek minket. Az oktatás és az egészségügy sanyarú helyzetét ugyan nem említette, de a további, meglehetősen nyakatekert mondatokból kiderült, mi vezetett Európa válságához. Ezeket a csavaros elméleteket nehéz felfogni egyetlen hallásra, nekem negyedszerre sem sikerült, de a miniszterelnök mentségére mondva, egy átvirrasztott, fejtöréssel töltött éjszaka után nem könnyű a kreált elméleteket értelmessé faragni. Szerintem durva csúsztatás a migrációt a terrorizmussal összemosni, és primitív, embertelen módszer a migrációt kerítés felállításával megállítani.