Több mint 18 hónap óta folyik a harc Görz vidékén. 1915 május 28-án verték vissza az első olasz támadásokat és ez a vidék azóta állandóan szerepel a hivatalos jelentésekben. Amikor a háború kitört, a monarchia hadvezetése önként választotta meg itt a védekezésre való terepet és ekkor hirdették az olaszok, hogy sikerült — hódítaniuk. A határtól keletre, az Isonzó mentén, a Doberdó-fennsíkon álltak meg a monarchia katonái és ezt az állásukat az olaszok több ízben megújított rettentő támadásai, a nehéz ágyúk borzasztó tüzei, a vad rohamok minden rémségei ellenére is tartották.
A hídfő ellen november 11-én is óriási olasz rohamok voltak, amelyek a következő napokban megismétlődtek. A várost magát közben egyre pusztították az olasz ágyúk.
1915 december 2-án, 5-én, 17-én lőtték, ebben az esztendőben meg március harmadik hetében, április 6-án, május 10-en indult meg a város lövetése. Mindeddig különösebb siker nélkül; a szép város szenvedéseiről a Népszava haditudósítója bőven irt legutóbb is.
Most kiújultak az Isonzó-mentén a támadások. Cadorna a két-három oldalról hatalmas seregekkel küzdő orosz offenzíva idejét alkalmasnak találta arra, hogy megújítsa az Isonzó-vidék ellen való kísérletezést.
Most sikerült: elérkezett az első komolyabb olasz siker napja... Vad tüzérségi tűz, a túlerőben levő olaszság elkeseredett rohamai, a monarchia olasz harctere hadvezetőségének a belátása: — ezek hozták létre a legújabb eredményt: a görzi hídfő kiürítését, a védekezés vonalának az Isonzó nyugati partjáról a keleti partra való visszavonását.
Népszava 1916. augusztus 8.