A kormány működésével a jelek szerint a miniszterelnöke is elégedetlen, hasonlóan az emberek többségéhez. Leginkább a magyar irodalomból jól ismert Hűbele Balázsra emlékeztetnek. Nagy dérrel-durral bejelentenek valamit, aztán visszavonják. Nagy csinnadrattával bejelentették, szuperkórház épül Budán, méghozzá Kelenföldön. A tervekben nem szerepelt, hogy a különböző, egymásra épülő funkciót ellátó osztályoknak mi lesz a sorsa, és az sem, hogyan valósul meg addig a zavartalan ellátás Budán. Ha rosszindulatot feltételeznénk, azt mondhatnánk, ez a fejetlenség tökéletesen beleillik a kormány főváros elleni politizálásába. Budapestet szándékosan kivéreztetik, mintha nem itt termelnék a nemzeti jövedelem oroszlánrészét, hanem, mondjuk, Felcsúton. Budapest vegyen fel hiteleket a nélkülözhetetlen fejlesztésekre, az ígért összegeket elvonják. De ne legyünk rosszindulatúak! Elégedjünk meg híradásokkal, amelyekből csak azt nem lehet tudni, hol lesz a szuperkórház, és mitől szuper.
A rendszerváltás óta az egészségügy minden rendszernek mostohagyermeke volt, maradt és lesz. A kórházak tervezésében, megszüntetésében az első pillanattól kezdve érezni az átgondolatlanságot, az üres nagyot mondást, amely az élet minden területén megfigyelhető. Tudjuk, mert a fejünkbe verik: a kormány dolgozik. A kormány hatalmas terveket koncipiál: világbajnokságot, olimpiát… Hogy meg vannak-e ezek feltételei, senkit sem érdekel. Utak, közlekedés, szállodák, mindez nincsen. De a tervek azok vannak, és már a tervezés fázisában komoly pénzeket lehet leszakítani. Olyanok intézkednek és dumálnak, akik már bebizonyították, képesek egy vidéki várost tönkretenni, majd a kormánnyal megfizettetni az adósságot. Mert az urizálásban semmi sem drága, legyen szuper minden, hogy mi történik a kisemberek érdekében, az senkit sem érdekel. Nekik nem jut a szuperből, orvosokból, kórházakból sem. Nálunk ez a szociális ellátás modellje.