Szerencsésnek tartom magam. Egy pap barátommal ugyanis gyakorta cserélünk eszmét az egyházról, a világról, a pápáról. Néha még politizálunk is. Nem mindig értünk egyet mindenben, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy szeretjük hallgatni egymás érvelését, világlátását, s ami a legfőbb, adunk egymás véleményére. Időnként panaszosan szól arról, itthon mi zajlik a kereszténydemokrácia címszava alatt. Úgy gondolja, nem kisajátítani kell a vallást, s nem is lenne szabad engedni, hogy a katolicizmus lenéző gőggel ötvöződjék.
Amikor Ferenc pápa útmutatásait hallgattam a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozón, éppen pap barátom szavai jutottak az eszembe. Nehéz ugyanis megérteni, milyen világban élünk. Egyre inkább az az érzésünk: a hívők közül sokan csak addig fogadják el az egyházfő primátusát, amíg olyan dolgokat mond, amelyek megfelelnek a konzervatívabb irányvonalnak. Ha a pápa eltér ettől, akkor csak legyintenek arra, amit mond.
Ferenc vasárnapi szentmiséjén jelen volt a lengyel kormány nagy része, Beata Szydlo miniszterelnök imádságos ábrázattal énekelte a szent dalokat. Átszellemültnek tűnt, s mintha gesztusaival is jelezni kívánta volna, mennyire jó keresztény. Biztosan így is van. Ám kicsit különös az, hogy miközben a pápa Lengyelországban nem is egy alkalommal figyelmeztetett arra: oltalmat kell nyújtani mindazoknak, akik háborúk elől menekülnek el, a varsói kormány a pápa vizit alatt is nemet mondott a menekültek befogadására. Ami pedig még különösebb, sok hívő is lelkesen támogatja a határok lezárásának politikáját, mintha meg sem hallanák a pápa szavait.
A lengyel politikai élet képviselői, de a jelenlegi varsói kormányzattal sok kérdésben nagyon is egyetértő főpapság szintén tartott a mostani pápalátogatástól. Attól féltek, hogy a katolikus egyház feje nem hagyja szó nélkül a varsói kormány kirekesztő menekültpolitikáját. Nem is hagyta. S bár a kabinet hozzáállásán nyilván mit sem változtatnak a pápa szavai, néhány kormánytag talán még cinikus gúnykacajra is fakad, látható volt, hogy a fiatalabb generáció körében mennyire népszerű Isten argentin származású földi helytartója. Aki odafigyelt és megértette szentbeszédeinek tartalmát, s nem csak valamiféle pöffeszkedő ábrázattal figyelte mondatait, az azt is felfogta, kinek, kiknek üzent Ferenc, amikor azt mondta, olyan új emberben kell hinni, aki számára nem létezik idegengyűlölet, aki hagyományaihoz „önzés és harag nélkül” hűséges, s aki „nem akadálynak tartja az országok között húzódó határokat”.
Krisztus mondta Máté evangéliuma szerint, „akinek füle van, hallja meg”. Manapság azonban egyes közép-európai kormányok illusztris személyiségeiből pont a „meghallás”, ha úgy tetszik, a szolidaritásra való hajlam képessége hiányzik. S ha a pápa sem tudja megtanítani őket erre, akkor ez tényleg senkinek sem sikerülhet.
