A tekintélyes brit lap szerint Európa egyik legjelentősebb arisztokrata családjának tagja, Esterházy Péter - aki, ha nem a kommunizmusban születik, minden bizonnyal a művészetpártolók aranyéletét élte volna - nem volt könnyű író. Regényei tele voltak verbális tűzijátékokkal, gyakran a forrás feltüntetése nélküli idézetekkel és parafrázisokkal, amelyek a legtöbbször értelmezhetetlenek voltak azok számára, akik nem büszkélkedhettek olyan széles irodalmi horizonttal, mint ő.
Ennek ellenére Magyarország legnépszerűbb írója lett a lap szerint, részben azért, mert karneváli ellenpontot kínált a marxizmus lineáris narratíváival szemben. "Egy társadalomban, amelyben a proletariátusnak arany illemhelyeket kínáltak, de a polcok üresek voltak, ő az irónia és az abszurditás posztmodern formáit alkalmazva világított rá a kommunizmus orwelli kettős beszédére és ütött rést annak ideológiai bizonyosságain" - írta méltatásában a The Daily Telegraph.
A lap emlékeztetett arra, hogy Esterházy Péter a Termelési-regény című 1979-es művével tett szert nemzetközi ismertségre. A három évvel később megjelent Kis magyar pornográfia már nyíltabb támadás volt a kommunizmus ellen - írták, idézve az írót, aki e könyvével kapcsolatban azt mondta, "az igazság keresése mindig kaland, még szórakoztatóbb, mint Casanováé, még felemelőbb, mint Parsifalé, és még jobb, mint Timuré és csapatáé az örök szovjet kedvencben".
Az újság a Harmonia Caelestis című regényt nevezte Esterházy Péter leghíresebb művének, amellyel kapcsolatban kitért a Javított kiadásra, valamint az író édesapjának történetére is, arra, hogy Esterházy Mátyás vélhetően nyomás hatására, de együttműködött a kommunista titkosszolgálatokkal, amivel fia csak a halála után szembesült. Esterházy Péter művei közül A szív segédigéi, a Hrabal könyve, a Hahn-Hahn grófnő pillantása - lefelé a Dunán, a Fuharosok és az Egy nő jelent meg angolul.
