Annyi volt az előre levajazott, a még csak nem is olyan különösebben leplezett, durván politikailag befolyásolt, vagy az olyan, amelyikben esélytelen volt leváltani az addigi direktort, hogy alig akadt már fajsúlyos, tisztességes, felkészült pályázó.
A Madách Színházra és a Tháliára most sem pályázik más, mint Szirtes Tamás illetve Kálomista Gábor, akik eleve házon belül vannak. De az Újszínház esetében átszakadt a gát. Úgy látszik, jó néhányan érzik úgy, tarthatatlan, hogy a szélsőséges politikai nézeteiről elhíresült, botrányos körülmények között színházvezetővé váló, élénk tiltakozások dacára kinevezett Dörner György tovább maradjon a posztján.
Amikor állt a bál, Tarlós István főpolgármester azt ígérte, ha nem lesz megfelelő az Újszínház működése, felülvizsgálja a döntést. Amikor - finoman fogalmazva is - nem volt megfelelő a nézőszám, és valahogy a szakmai sikerekben sem tobzódott a teátrum, akkor sem vizsgált felül semmit, sőt, még plusz támogatáshoz is jutott a színház. De most tán többen megneszelték, hogy valószínűleg betelt a pohár. A főváros esetleg nem hajlandó tovább vállalni a - nemzetközi felháborodással is járt - blamát, ami mögött amúgy feltehetően ugyancsak politikai erők állhattak.
És lám-lám, ha legalább úgy néz ki, hogy viszonylag szabad a vásár, kapásból akad tucatnyi jelentkező. Az eddigi direktoron kívül például a mostanában leginkább külföldön rendező Bodó Viktor, a Kultúrbrigád csapatával együtt. Vagy a jeles író, rendező, Kárpáti Péter, a tehetséges ifjakat tömörítő K2-vel. De Radó Denise színész-rendező Szolnokról vágyik Pestre. A szinte moccanatlan állóvíz után némi mozgolódás, már-már tumultus van.