Szerintem;terrorizmus;

- Háború van

A boldog emlékű hetvenes-nyolcvanas években repülőgép eltérítések és robbantások még egyedi események voltak, de a napjainkban eszkalálódó terrorhullám már egy összefüggő hadviseléssé kezd válni. Létrejött és megerősödött az Iszlám Állam, a világnak tudomásul kell vennie, hogy ezt a képződményt a levegőből nem lehet legyőzni. Katonákat kell oda küldeni, és ez nem lehet a kormányok népszerűségének a függvénye. Eközben együtt kell működni az oroszokkal. Gondoljunk a második világháború Hitler-ellenes szövetségére. Churchill és Roosevelt nem támasztotta az együttműködés feltételeként, hogy a Szovjetunió mondjon le a Baltikumról. A Krím bekebelezése és az ukrán szeparatisták támogatása sem lehet akadálya egy világméretű összefogásnak, amikor az emberiség kultúrája és túlélése a tét. A magam részéről a kegyetlen gyilkosságoknál is nagyobb katasztrófának tartom a több ezer éves műemlékek szisztematikus lerombolását. A nyugati országokban számos gyülekezetből az imám küldi háborúba a hívőket, célszerű volna, ha a mecsetekben elhangzó beszédeket hivatalból figyelnék. A nők egész testet lefedő viselete lehet egy fontos iszlám előírás, de Európában nem muszáj csadorban utcára menni, rendezvényeken részt venni. A "háborús állapotok" miatt a mecseteket és az iszlám imaházak működését lehetne korlátozni, mondván, otthon mindenki szabadon imádhatja Allahot. A II. világháborúban ennél radikálisabb korlátozások is előfordultak. Szomorú, hogy a háború és terror elől menekülőkhöz terroristák is hozzákeveredtek, de emiatt nem kell lemondanunk az áldozatok megsegítésének keresztény kötelességéről. A hadra fogható fiatal férfiakat vissza lehetne fordítani, és hadsereget szervezni belőlük hazájuk felszabadítására. Mi dolgunk megvédeni a demokratikus jogokat, a sajtó és az internet szabadságát, a gyülekezési jogot, a s a vallásszabadságot, és nem szabad megengedni, hogy az állam a terrorveszélyre hivatkozva diktatórikus rendelkezéseket vezessen be. Háború van, ha úgy vesszük, ez a harmadik világháború, nem tehetünk úgy, mintha béke lenne.