„Fegyvert s vitézt éneklek”, miként Zrínyi Miklós tette. Mert amit a kormánytagok mondanak, az nekem szent. A minap a honvédelmi miniszter a lelkünkre kötötte, miközben leleplezte a Magyar Királyi Toldi Miklós Honvéd Vívómesterképző Intézet emléktábláját: „Elődeink hősi helytállásából kell merítenünk.” Érthető, hogy a leleplezésnél az elődökre koncentrált. Kollégák között nem tanácsos leleplezgetni.
Pláne nem valami disznóságot. Márpedig jobb sorsra érdemes katonáinkat nemrégiben arra kényszerítették, hogy újabb hadi sikereiket disznók felett arassák. Nem tudom, miért kell ezen annyira csodálkozni, a gladiátorok is állatokkal küzdöttek, igaz, azok nem röfögtek. Az előbb említett Toldi Miklós is előbb farkasokat és bikát tepert le, csak aztán jött a cseh Holubár. A csehekre a visegrádi négyek csúcstalálkozója idején ugyebár mégsem uszíthatjuk a haderőt, így maradtak az állatok. Nevezetesen a disznók. Ugyan a hadgyakorlat résztvevőivel titoktartási nyilatkozatot írattak alá, a malacok pedig a művelet végén több okból sem beszélhettek, a hír mégis kikerült a sajtóhoz. Kiderült, hogy július elején Táborfalván a gyakorlatozóknak 85 disznót kellett legyilkolniuk, hogy – mint a honvédség hivatalos válasza tartalmazza - „élőszövetes gyakorlaton sajátítsák el a harctéri körülmények közötti sebesült ellátás, életmentés fogásait.” Életmentésről speciel kevéssé lehetett szó, mert „a gyakorlat végén az állatorvos az állaton eutanáziát hajt végre.”
De hát nem ez az egyetlen disznóság mostanában, amiről nem értem, hogyan történhet meg. Hogy az állatvédők ne kezdjenek nyavalyogni (a természetvédőknél nincs kekecebb népség: mit cirkuszolnak pár kivágott fa miatt is a Ligetben), a parancsnokság tájékoztatott, hogy a besorozott sertéseken az orvos előzetesen altatásos érzéstelenítést végzett. Ugyan a harci szellemet kevéssé segíti kába disznók, mint fegyvertelen ellenfél lemészárlása, (hadifoglyokról nem esett szó), de mindez szabályszerű engedélyek alapján zajlott. Akár a Ligetben.
A disznók helyére egy darab múzeum sem épül, ők más okból lettek a közjó oltárán feláldozva. Az a pechjük, hogy a szöveteik nagyon hasonlóak az emberéhez. A hadviseléssel való kapcsolatuk amúgy is kényes. A brit hadseregben állítólag az lobbantotta lángra 1857-ben a szipoj lázadást, hogy a bennszülött, részben muzulmán katonák - a szipojok - megtudták, hogy a töltények papírburkolatát disznózsírral kezelik (vagy marhafaggyúval, ami a hindukat bőszítette), azt pedig foggal kellett feltépniük. A rövidlátó ellenzék persze ezt a szempontot sem kalkulálja be, amikor a Brüsszel muszlim hordáinak gátat vető népszavazáson utálkozik. Képes lenne egy szipoj lázadást is ránk szabadítani.
Ahogy az Európa-ellenes referendumban, úgy a disznóknak küldött hadüzenetben is Cameronék voltak mestereink. Mert ami jó, az jó. Ott két éve tört ki a botrány, hogy a brit katonákat az állatvédelemben kevésbé szigorú Dániába hordják ’disznólkodni’. A Daily Mirror fotóit a fakeretekre függesztett sertésekre leadott lövésekről nem ajánlom a gyengébb idegzetűeknek, de hát „Vae victis”, „Jaj a legyőzötteknek”. Puhányéknál persze mindenen ájuldoznak: a NATO azt kérte, hagyjanak fel az állatkínzással. De nekünk ebben sem diktálhat semmiféle szövetség, amelyhez egy gyenge pillanatunkban csatlakoztunk. Üzenjük Brüsszelnek és Washingtonnak, hogy ők is megértsék: eb ura fakó, ha már az állatoknál tartunk.
Akik rinyálnak 85 disznó miatt, azok örüljenek, hogy ezúttal nem emberekkel kísérletezünk. Hát nem volna jobb az oktatási,egészségügyi vagy szociálpolitikai ötleteket is előbb malacokon kipróbálni, ha már vesztükre úgy hasonlítanak ránk? A Klik kísérletező kedvéhez azért előzetesen itt is el kellene kábítani őket, ahogy a hadgyakorlaton, de legalább nem volna gond a fegyelemmel. A sertések előnyeihez tartozik, hogy köztük nem folynának szét az uniós pénzek sem. Hát látott már valaki korrupt disznót? Úgy értem, négylábút.
Vagyis a sajtó által elkeresztelt „szalonna hadműveleté” a jövő. Ha Zrínyi élne, ezt énekelné meg, a törökök úgyis kényes téma. Az utánpótlással nem lehet gond: maga a miniszterelnök avatta Mészárosék sertéstelepét. Katonából viszont nincs elég, a honvédség többezres létszámhiánnyal küzd. Ha folyton kerítést kell építeni, nem lesz, aki a disznókkal gyakorlatozzon. Talán ezért szabadult el a túlbuzgalom a közmunkások kényszersorozásának ötletében. A segélytől és közmunkától való megfosztással fenyegető behívók nyomán akkora lett a botrány, hogy végül a miniszterelnökség volt kénytelen visszakozni: „tévedtek a járási hivatalok”, sőt „elnézést kérnek a téves jogszabály-értelmezésért”. Mégsem muszáj mindenkinek katonának állni. Természetesen roppant életszerű, hogy 13 megye járási hivatalain egyszerre tör ki ugyanaz a téboly, és felsőbb ukáz nélkül kötelezik a várandós, mozgásszervi beteg, negyvenen felüli, vagy gyermeküket egyedül nevelő közmunkásokat is a toborzásokon való megjelenésre. Ne firtassuk, ki adta a parancsot, és ki szívta vissza. Hiszen a védtelenekkel nálunk szabad packázni. Nem nagy ügy. Katonadolog.