A füst felszállt. Mindkét nagy amerikai párt elnökjelölő konvenciója előre várható döntéseivel megerősítette az esélyes jelölteket, a republikánusok Donald Trump-ot, Hillary Clinton-t a demokraták. Olyan történelmi pillanatban, amikor mind a világban, mind az Egyesült Államokban elbizonytalanodás, zavar, extrém gondolatok és tettek, esetenként kaotikus viszonyok befolyásolják a politikákat.
Amerikában is előtörtek a felszín alatt már régóta izzó ellentétek. A globalizáció vesztese a gyáripari munkásság lett, amely alól a termelést a harmadik világ feltörekvő országaiba szervezte ki a tőke, és amely úgy érezte, hogy a részint illegálisan beáramló latínó milliók megengedő kormányzati kezelése munkalehetőségeitől fosztja meg. Különösen az úgynevezett Közép-Nyugaton alakultak ki „rozsda-övezetek” a bezárt gyárak körül. Az afro-amerikaiak egyenjogúsítás utáni „túlzott” támogatása is régóta csípte a konzervatív fehér vidéki és munkástömegek szemét. Ezek a populista demagógiára is fogékonnyá lett, magukat vesztesnek érző kékgalléros, egykor demokrata szavazók az észak-amerikai, csendes-óceáni és transzatlanti szabadkereskedelmi paktumok határozott ellenzői lettek, szembe kerültek a mindkét pártbeli elit, és a Wall Street elképzeléseivel. Donald Trump, és a maga módján Bernie Sanders is ennek az erősödő hangulatnak a szüleménye és haszonélvezője.
A cleveland-i republikánus elnökjelölő konvenció legfőbb tanulsága, hogy Trump magányos, lenézett és gúnyolt kihívóból fősodor lett pártjában. Átalakította a Nagy Öreg Pártot (Grand Ol’ Party), s ez az átalakulás persze az előbb említett gazdasági-társadalmi változások eredője is. Trump sutba vágta az eredeti republikánus szabadkereskedelmi, demokráciaépítési és a bevándorlást, a fokozatos beilleszkedést alapjában támogató elképzeléseket, és bombasztikus, demagóg radikalizmusa teljes sikert aratott. Clevelandben szertefoszlott a pártelit elképzelése Trump esetleges megállításáról. A lelkes trumpista tömegek elfoglalták a jobb sorsra érdemes pártot, amelyre már nem lehetett ráismerni az átalakulás után. A mérsékelt szárny szinte felismerhetetlen, láthatatlan, hiszen korifeusai – a volt elnökök és elnökjelölt-aspiránsok, valamint Jebb Bush, volt floridai kormányzó, Mitt Romney 2012-es elnökjelölt, John Kasich idei aspiráns, vagy John McCain volt szenátor, egykori elnökjelölt -, mind távolmaradásukkal tüntettek. Ahogy Trump egy befolyásos tanácsadója megjegyezte: a republikánusok a Bush-familia „vidéki klub” jellegű pártjából a „dolgozó emberek” középosztályává alakultak át.
Bevégeztetett tehát a 2010-ben, a Tea Párttal megindult folyamat: "a kékgalléros (értsd: főiskolai végzettséggel nem rendelkező kétkezi munkás) fehérek és a gazdagok közötti párton belüli koalíció felbomlott. Mr. Trump rátelepedett erre a változásra, és egyúttal megszemélyesíti azt” – írta egy másik elemző. A kérdés most már az, hogy az ideológiai és demográfiai változás tartós lesz-e, avagy egy esetleges Trump-vereséggel visszaáll az előző állapot. Ez lehetséges, mert a pártelit olyan képviselői, mint Paul Ryan képviselőházi elnök, vagy Mitch McConnell, a szenátusi többség vezetője, csak vonakodva fogadták el a jelöltet, és egyáltalán nem leplezték éles felfogásbeli különbségeiket, különösen a kül- és gazdaságpolitikában. Trump veszélyesen hatásos beszéde, amelyben elfogadta az elnökjelöltséget, alaposan megdobta népszerűségét, és egyelőre a demokraták Hillary Clintonja elé került az országos felmérésekben.
Clinton nincs könnyű helyzetben. A philadelphiai konvención a tőle baloldalra húzó legyőzött vetélytárs Bernie Sanders hívei elég hangosan bontották az egységet, noha maga Sanders támogatásáról biztosította az elnökjelöltet, akinek tapasztalata és neme (az első női elnökjelölt az Unió történetében) előny lehet. Elutasítottsága azonban jelenleg több, mint kétharmados a választók körében, mert nem tartják őszintének és megbízhatónak. A sokat citált e-mail ügyek is jelentősen rontottak megítélésén, ez azonban változhat, ahogy Trump rokonszenv-indexe is emelkedett a sikeres konvenció következményeként. Az értelmiség, a sajtó, Hollywood, a kisebbségek és a fiatalok többsége mindenesetre őt támogatják.
Az Egyesült Államok továbbra is hosszú távon releváns, ha nem is mindenben domináns vezető hatalma a világnak. Egy megosztott világban egy megosztott Amerikának van még mindig a legnagyobb felelőssége a megfelelő válaszok, a kivezető út megtalálásában, a problémák felismerésében és hatékony kezelésében.
Az amerikai elnök cselekvési lehetőségei óriásiak, ezért nem mindegy a világ számára, hogy melyik jelölt győz majd novemberben, az elnökválasztáson. A globalizáció pozitív következményeit is elvető, Amerika nacionalista bezárkózását igenlő és globális, valamint szövetségesi felelősségét tagadó, a NATO szerződés kölcsönös segítségnyújtást megjelenítő ötödik cikkelyét megkérdőjelező, a rasszista, muszlim és bevándorlás ellenes, autokrata rezsimekkel és személyekkel kacérkodó outsider Trump; avagy a nemzetközi kötelezettségekkel és Amerika globális szerepével tisztában lévő, talán unalmas, de képzett és tapasztalt kül- és szociálpolitikus Hillary Clinton, a demokrácia és a liberális értékek következetes képviselője.
A világ aggódó érdeklődéssel figyel.
