Politikai kételyek
Politikai szempontból sem lesz mindennapi a pápa látogatása. Lengyelországban az ultrakonzervatív Jog és Igazságosság (PiS) van hatalmon, az a párt, amely Orbán Viktor miniszterelnökhöz hasonlóan hallani sem akar a menekültek befogadásáról. Közismert azonban a pápa ezzel kapcsolatos tanítása, egyik legfontosabb programja éppen az, hogy segítsünk a peremen élőknek, s közéjük tartoznak a menekültek is, akik befogadását megannyi alkalommal szorgalmazta. Emlékezhetünk arra a tavalyi felhívására is, amikor a katolikus plébániákat szólította fel arra, nyújtsanak menedéket egy menekültcsaládnak.
A lengyel egyházban azonban sok főpap, illetve lelkipásztor inkább a Beata Szydlo miniszterelnök által fémjelzett kabinet nem éppen megengedő álláspontját osztja a pápáéval szemben. Stanislaw Obriek volt jezsuita szerzetes, a Varsói Egyetem történészprofesszora szerint kifejezetten rosszat tesz az egyház hírnevének, hogy a lengyel katolikus hierarchiában sokan a szélsőjobboldallal kokettálnak.
Hasonlóképpen bírálta az egyház és a PiS szoros kapcsolatát John Pawlikowski szervita szerzetes, a chicagói Katolikus Teológiai Unió igazgatója. A National Catholic Reporterben úgy vélte, ez csak a fiatal generációnak az egyháztól való elfordulásához vezethet.
A lengyel egyházi hierarchia és a pápa nem éppen felhőtlen viszonyát jelzi, hogy abban a július 3-án felolvasott pásztorlevélben, amelyet a főpapok a katolikus fiatalok találkozója elé adtak ki, egyetlen szóval sem említették meg Ferenc pápát. Jaroslaw Makowski publicista, a Newsweek lengyel kiadásában május végén nyílt titoknak nevezte, hogy a lengyel főpapok ügyet sem vetnek a pápa tanítására.
A szókimondó domonkos szerzetes, Pawel Guzinski pedig rámutatott, hogy a konzervatív lengyel egyház sokkal közelebb áll II. János Pálhoz, vagy XVI. Benedekhez, mint Ferenc pápához. „E két pápa számára a legfontosabb az egyházi tanítás megtartása volt. Ferenc pápa azonban a legfontosabbnak a szegények, a társadalom kirekesztettjei melletti kiállást tartja, nála háttérbe szorul a doktrína” – fejtette ki. Adam Szostkiewicz, a Polityka című lap publicistája szerint sok lengyel úgy tekint Ferencre, mint egy földönkívülire, aki „a radikális felszabadítás teológiájának közegéből érkezett”.
Elismeréssel illették az olaszországi zsidószervezetek Ferenc pápát azért, mert július 29-én esedékes auschwitzi látogatása alkalmával a korábbi tervekkel szemben nem kíván beszédet mondani. Az ország zsidószervezeteinek elnöke, Noemi Di Segni a Szentszék félhivatalos lapjában, a L’Osservatore Romanóban úgy vélekedett, hogy a pápa ezzel csak erősíti a látogatás emocionális jellegét.
Amikor a pápa június végén Örményországból tért haza, a repülőgép fedélzetén elmondta, reméli, „Isten megadja neki a kegyelmet arra, hogy sírhasson", így méltóképpen emlékezhet az áldozatokra. Elődje, XVI. Benedek 2006-os auschwitzi látogatása alkalmával beszédet mondott, amely vegyes fogadtatásra talált.
Dicsérték is, de egyesek amiatt bírálták, mert szerintük kisebbítette a németek felelősségét. II. János Pál, aki Auschwitztól nem messze nőtt fel, 1979-ben, a pápák közül elsőként látogatott el a haláltáborba, ahol 1,1 millió zsidót öltek meg a II. világháború során.
A pápalátogatás kérdése az is lesz, hogyan képesek a lengyel főpapok magyarázatot adni a lengyel kormány és a pápa menekültpolitikája közötti gyökeres különbségre? Ki mellé állnak majd? Stanislaw Gadeczki poznani püspök, a Lengyel Katolikus Püspöki Konferencia elnöke az ellentétet így próbálta feloldani: „Ferenc pápa az integráció híve, de nem azé a multikulturalizmusé, amit baloldali elemek akarnak”.
Mindenesetre kínos helyzetbe kerülhetnek a főpapok, ha a pápa valamelyik beszédében szót ejt a menekültek befogadásának szükségességéről, mert ott ezt kimagyarázni már sokkal nehezebb lesz a főpapoknak. Valószínűsíthetjük azt is, hogy a lengyel püspökök némi aggodalommal tekintenek a pápalátogatás elébe, mert – ismervén a pápát – nem rejti majd véka alá a róluk alkotott, nem éppen pozitív véleményét.