Augusztus 1-től új ember ül a humántárca család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkári székében. A hírt néhány hete olyan későn jelentette meg a távirati iroda, hogy már senkit nem érdekelt. Nem mintha délidőben komolyabb felhördülést váltott volna ki, hogy a posztot eddig betöltő Fürész Tündét - akinek sikerült oly észrevétlennek maradnia az utóbbi két évben, hogy sem a nevét, sem az arcát, leginkább pedig a munkája eredményeit nem ismeri senki ebben az országban - Beneda Attila váltja hamarosan. Az a Beneda, aki még az első Orbán-kormány idejében tűnt fel Szócska Miklós kabinetfőnökeként, s akivel a jelenlegi egészségügyi államtitkár állítólag nem akart tovább együtt dolgozni, de akit mégsem lehet visszazavarni a XII. kerületi háziorvosi rendelőjébe, hogy kezelje tovább nyugodtan az Orbán család tagjait, hisz egyszer már nagyobb embert csináltak belőle.
Beneda politikai karrierje nem sokkal azután kezdődött, hogy a Fidesz elnöke 2003-ban beköltözött családjával a Cinege utcába. 2005-ben a későbbi egészségügyi államtitkárral, Szócska Miklóssal munkacsoportot hoztak létre a Fidesz egészségpolitikájának kidolgozására, 2010-ben együtt is foghattak hozzá annak megvalósításához, de Benedának - főnökével szemben - négy évvel később is stabil maradt a helye. Ilyen előélettel kézenfekvő tehát Balog Zoltán miniszter döntése, hogy beülteti egy olyan székbe, ahol nem sok vizet zavar, mégis megkapja az eddigi juttatásait, pénzét, szolgálati kocsiját korlátlan benzinkártyával.
Hiába a felszólítás: csak nem szülnek a magyar nők FOTÓ: ARC MAGAZIN FACEBOOK-OLDALA
Kiszámíthatóság
Mert a jövedelem kiszámíthatósága nagyon fontos dolog egy négygyermekes család életében, s az eddigi egészségpolitikusnak ennyi csemetéről kell gondoskodnia. Mindez a jövendő munkája szempontjából azért érdekes, mert demográfiai elemzésekkel foglalkozó kutatók kimutatták, hogy a fiatal párok gyermekvállalási kedvét nem lehet növelni azokkal az eszközökkel, amelyekkel az utóbbi évtizedek magyar kormányai, köztük Orbán Viktor valamennyi kabinetje próbálkozott, mert az emberek többsége normálisan végig gondolja, hogy a gyermek nem a gyet, gyes és társaik pár évére lesz a család része, felnevelése és támogatása, elindítása az életbe 2-3 évtizedes projekt, ami ráadásul az idő előrehaladtával egyre többe kerül. Az egyetlen dolog tehát, amivel kedvet lehetne csinálni ahhoz, hogy több gyermek szülessen, a gazdaság stabil, valódi munkahelyeket teremtő fejlődése, az ehhez kapcsolódó kiszámíthatóan állandó szociális politika, lakáspolitika, egészségügyi és oktatási politika. A biztos jövőkép - ami a magyar emberek többségének nincs, s a keringőző politikus a megmondhatója, a mostani kurzus kegyeltjeiben is csak ingatag illúzió. Míg 2008-ban 116,2 millió ember élt nyomorban az EU területén, addig 2014-re már 120,9 millió (tavalyi adatok még nincsenek). Ez a teljes uniós népesség majdnem negyede, a 24,1 százaléka. Nőtt a súlyos anyagi nélkülözésben élők száma is, 8,5 millióról 8,9 millióra, a kilátások tehát folyamatosan romlanak.
Az új népesedéspolitikai helyettes államtitkárnak tehát azzal kell szembenéznie - ha akar egyáltalán érdemben foglalkozni a kérdéssel -, hogy miért romlik a magyar szülők és potenciális szülők személyes biztonságérzete. Miért gondolják azt, hogy ha egyre rosszabb az állami egészségügyi ellátás és az oktatás színvonala, ha ki kell, és ki lehet venni a gyereket 16 évesen az iskolából, hogy beállhasson közmunkásnak, ha az állam nem azokat támogatja, akikre ráomlik a tető, és főként, ha minden felmérés szerint a gyermekvállalás egyet jelent a szegénység kockázatával, akkor a fiatalok bátran vállalják a második, harmadik gyereket is.
Mi működik a cseheknél?
Egy idén januárban megrendezett konferencián ugyan Bokros Lajos árnyaltabban fogalmazott, amikor kifejtette, hogy szerinte a gyermekvállalás nem pusztán gazdasági ösztönzőkön alapul, hanem erkölcsi, vallási, társadalmi és kulturális értékrend kérdése is, hiszen a kontinens nagyon sok országában sokkal kevesebb támogatás jár a gyermek születéséért, mint Magyarországon, mégis több újszülött jön világra. Ez a gondolat egyrészt tény, másrészt persze önfelmentő kísérlet is a politikus részéről, hiszen társadalomkutatók szerint a gyerekvállalás legdrasztikusabb visszaeséséhez hozzájárulhatott az 1995-ös "Bokros csomag" is, amely a jóléti kiadások közül elsősorban a családtámogatásokat vette célba. Jövedelemfüggővé vált a családi pótlék és a gyes, megszüntették a gyedet, illetve - már korábban - a gyermekek utáni adókedvezményt. Azért ne kárhoztassuk végletesen a volt pénzügyminisztert, mindez erősítette a negatív folyamatot, de valójában nálunk már 1981 óta kevesebb születnek, mint ahányan meghalnak, vagyis azóta megállíthatatlanul fogyatkozunk.
Túl egyszerű is lenne a képlet, ha megállnánk ott, hogy rossz kormányok rossz döntéseket hoznak már 35 éve. Ne kergessünk illúziókat: világfolyamatokkal nehéz szembe menni és egész Európa öregszik, de azon azért érdemes lesz elgondolkodnia az új népesedéspolitikai helyettes államtitkárnak is, hogy mit csinálnak nálunk jobban a csehek, akik második éve növelni tudják az ország lélekszámát. Az ottani statisztikai hivatal adatai szerint tavaly 109 ezer gyerek született Csehországban és kevesebb, mint 106 ezren haltak meg. A minimálisan pozitív mérleg is nagy eredmény, de a népesség növekedéséhez elsősorban az járul hozzá, hogy több bevándorlót fogad be az állam. Tart még a szlovákok átköltözése is, de a legtöbb bevándorló Ukrajnából érkezik, vagyis a magyar kormánynak az az elgondolása, hogy az egyre nagyobb számban hiányzó munkaerőt keleti szomszédunktól próbáljuk meg pótolni, nem reménytelen kívánság és nem rossz irány. Azt is meg kell azonban akadályozni, hogy ne induljanak egy idő után tovább a megélhetést kereső magyarokkal együtt.
Sok pénz, nincs siker
A KSH kimutatásai arról szólnak, hogy Magyarország az elmúlt években az összes társadalmi kifizetést nézve arányaiban majdnem másfélszer annyit fordított a családdal, gyermekkel kapcsolatos ellátásokra, mint az Európai Unió országainak átlaga, a szülési hajlandóság mégis az egyik legalacsonyabb a tagországok között. Hiába a kozmetikázott adatok, tény: sok minden elmondható az Orbán-kormány intézkedéseiről, de az biztosan nem, hogy állandóságot és hosszú távú, évtizedes kiszámíthatóságot biztosítanak. Egyes felmérések szerint a családok jelentős része egyáltalán nem tudja követni a jogszabályok változását, tehát nem is veszik igénybe azokat a kedvezményeket, amelyek járnának nekik. Önmagában azzal is sokat segítene tehát a népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkár, ha nem tenne semmit, csak kitalálná például a védőnők és háziorvosok jogi felkészítésének rendszerét és utána évekig mozdulatlanul hagyná a rendszert, hogy mindenki megtanulhassa. Az is igaz azonban, hogy a mérleget érdemben javítani tudó bevándorlási döntések messze meghaladják a humántárca egyik beosztott vezetőjének lehetőségeit. Valódi népesedéspolitika helyett tehát marad a magyaroknak az idegengyűlölő plakátkampányok sorozata, meg a kvótareferendum.
Semmi nem állíthatja meg?
A magyar statisztikai hivatal július közepén, a népesedési világnapon hozta nyilvánosságra a legfrissebb adatokat arról, hogyan alakul az egyes kontinensek és országok népessége és ezek a kimutatások sötét jövőt festenek az európaiaknak, köztük nekünk is. Az ENSZ nyilvántartása szerint 2016. július 1-jén a Föld népessége meghaladta a 7, 4 milliárd főt, és - bár az elkövetkező évtizedekben várhatóan lassul a növekedés üteme - 2050-re ez a szám elérheti a 10 milliárdot, 2100-ra pedig akár 11,2 milliárd ember élhet bolygónkon. Jelenleg Ázsiában él a népesség 60 százaléka, de Afrika rohamos tempóban zárkózik fel, itt a legmagasabb a gyermekkorúak aránya, Európa súlya pedig egyre csökken, mert itt a legmagasabb a 65 éves vagy idősebb lakosok száma.
Az összlétszám gyarapodásához a születések száma mellett az életkor emelkedése járul hozzá, ezek alapján két ország: India és Nigéria adja a következő évtizedekben a világ lélekszám-növekedésének egynegyedét és a világszervezet előrejelzései szerint a mi kontinensünk az egyetlen olyan földrész, ahol 2050-ben már kevesebben élhetnek, mint jelenleg. A népesség öregedése azonban világjelenség, vagyis a kutatók azzal számolnak, hogy az évszázad végére már egyedül Afrikában él több 15 év alatti gyermek, mint ahány idős, az összes többi kontinensen már az öregek felé billen a mérleg.
Ezeknél az adatoknál kiszámíthatatlanabb a nemzetközi vándorlás, amely azonban várhatóan jelentősen befolyásolja majd az egyes földrészek és országok lélekszámának alakulását. Egy biztos: az, hogy Európában még mindig növekszik a népesség, a '80-as évektől egyre emelkedő arányban a bevándorlóknak köszönhető. A születésszám ma már csak 15 százalékban járul hozzá a növekedéshez, 85 százalék a vándorlás hozadéka. Ezért is érthetetlen a magyar kormány bezárkózó politikája, amely kizárólag a magyar fiatalok termékenységére alapozza a népességfogyás megállítását.
Pedig a világtendenciák mellett az is egyértelmű, hogy Magyarország népesedési helyzete már régóta kedvezőtlen és valamennyi statisztika szerint a népességfogyás egyik fő tényezője a gyermekvállalási hajlandóság mérséklődése. A legriasztóbb számítások azt mutatják, hogy ha a halálozások továbbra is ilyen ütemben haladják meg a születések számát, akkor 2050-re 1,4 millióval lehetünk kevesebben a mostani 9 millió 830 és félezernél. 2010-ben még azt jelezte előre a KSH, hogy 8,9 millió magyar él az országhatárokon belül erre az időre, de akkor még nem lehetett kalkulálni az elvándorlás utóbbi években tapasztalt megugrásával. A határon túli magyarok átköltözése az anyaországba ma már minimális, a Ratkó-unokák kiöregednek a szülőképes korból és semmi nem állíthatja meg a fogyást, ami háromévnyi nagyon minimális lassulás után tavaly ismét elérte az évi 40 ezres ütemet.
